3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. április 6. | Savas Henrik

Szupermasszív! 180 ezer ember a Wembley-ben! | MUSE: HAARP

Copyright:

MUSE: HAARP | Élő best of albummal jelentkezett az évezred egyik legjobb rockbandája, a hazánkban negyedházas Arénát produkáló Muse. Az anyagot a britek kultikus koncert stadionjában, az újjáépített Wembley-ben rögzítették, két nap alatt 180 ezer ember előtt. Szupermasszív!

Időhúzás tizenegyes. Rémlik fel bennem sráckorom kispályás foci derbyjeinek egyik mondata, arra a szitura, amikor valaki sokat tökölt egyhelyben a bőrrel, és állt a játék. A best of, és/vagy koncertalbumok kiadása kis kivétellel szintén ezt a célt szolgálja. Egy korszak lezárása, vagy annak megörökítése a cél. Reméljük sok ilyen pillanata lesz még az angliai Teignmouth-ból napjaink rock szupersztárjává kinőtt Muse-nak.

A cd koncert dvd kombó régebben extra közönségcsalogatónak számított, manapság alap egy válogatáslemeznél. Az koncert audio korong tizennégy, míg a dvd javarészt más playlisttel húsz dalt tár elénk. A színpadkép, és a borító design, a U2 Zoo TV turnéját sejteti alapként, a srácokra - vagy arra aki kitalálta a színpadi designt – bizonyára nagy hatással volt Bonoék tizenöt évvel ezelőtti high tech ámokfutása. Nem copy general, hanem egyfajta továbbgondolása annak.

A kezdés előtti bevonulás hatásvadász, az aréna közepéről indulnak, felkapcsolva hagyott világítással, papírfecni záporban (ezt mások a végére hagyják) történik, mindez a Rómeó és Júlia darab 64. opusára, amit a szentpétervári Kirov Orchestra ad elő, persze felvételről.

Majd ezután mi is jöhetne, mint a Knight of Sydonia, amitől jobbat nem lehet ideszúrni. A dal akár egy korai Maiden koncertlemezen is megállná a helyét, olyan intenzitással galoppozik benne a gitártéma.

És tényleg, lúdbőr, a Live after Death koncertalbum ugrik be, de itt most nem cicanadrágos milliomosok döngetnek, hanem az újkor trubadúrjai. Matthew Bellamy gitáros énekes viszi a hátán a showt, rohan, fut, mutogat, gitárral hadonászik. A többiek is megállják a helyüket zenei szinten, de úgy néz ki, hogy a jelenség nem egyedi, sok zenekar épít egy darab hiperaktív frontemberre, míg a többiek túlélésre játszva többnyire egyhelyben állva bekkelik ki a bulit. Idevágó hazai példa rá a Vad fruttik zenekar. Nem vágom, hogy mennyi utómunkát végeztek a felvételen, de amit látok hallok az anyagból, rendben van. Kicsit fura, mert nem azok a rock n roller fazonok, akik tévéket dobálnak szállodaablakból és vécékagylóval a hónuk alatt alszanak el a bárban. Ami a dvd-n hosszú távon kicsit fárasztó, az a gitárgerjesztős szólóhegyek, ami egy koncerten élőben süt, de cd-n már nem feltétlen. Viszont jó hallani a felbukkanó versenyzongorát, és azt, hogy egyben van az egész, nem hiába kelt el a Wembley-be másfél óra alatt az első napra az összes jegy, míg idehaza tavaly októberben a tízezres jegyár sokakat visszatartott a Muse bulijáról. A tracklista egy komoly best of, rajta az összes normális rádió által tolt cucc, és még jónéhány tétel, Bellamyék zenei munkásságából.

Élvezhető darab, nem kötelező, de ajánlott.

Savas Henrik

A MyMusic értékelése: 7/10

MUSE: HAARP (2008)

Tracklist:

CD:

01 Intro
02 Knights Of Cydonia
03 Hysteria
04 Supermassive Black Hole
05 Map Of The Problematique
06 Butterflies & Hurricanes
07 Invincible
08 Starlight
09 Time Is Running Out
10 New Born
11 Unintended
12 Micro Cuts
13 Stockholm Syndrome
14 Take A Bow

DVD:

1. Intro
2. Knights Of Cydonia
3. Hysteria
4. Supermassive Black Hole
5. Map Of The Problematique
6. Butterflies And Hurricanes
7. Hoodoo
8. Apocalypse Please
9. Feeling Good
10. Invincible
11. Starlight
12. Improv.
13. Time Is Running Out
14. New Born
15. Soldier's Poem
16. Unintended
17. Blackout
18. Plug In Baby
19. Stockholm Syndrome
20. Take A Bow

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások
marci 2008. ápr.. 8.  22:37 9
tökjól elvitázgat a szerkesztőség... és milyen meddőn :) nem akarok egyébként igazságot tenni, meg védeni-támadni (ahogy apám mondja mindig, mindenkinek igaza van és senkinek sincs, vita lezárva), de azért pár dolog:
-a maiden-hasonlat simán belefér az irói szabadságba, had lehessen már bármire asszociálni... akkor is, ha senki másnak nem jut eszébe. én egyszer a horrors énekesére azt mondtam, hogy olyan, mintha összeturmixolnák mansont meg adam greent, körbe lettem röhögve, de azóta is vállalom.
-arról szabad írni, amit nem szeret a kritikus, arról nem, amit nem ismer. nem kell kedvet csinálni mindenhez. biztos lehetett volna részletesebben is elemezni, de ez a része is rendben van. igaz, én egy megalomán és előszeretettel pózoló bandának tartom a muse-t, akik viszont iszonyú tehetségesen írnak slágereket (bár gyorsan megunom a utóbbi albumaikat, hol van már a muscle museum...).
-az "írótól is többet tud" amúgy helyes, a "valakitől többet" érvényes ragozási variáció. ha már a helyesírás-kurzusnál tartunk, amennyi ebben a cikkben maradt (meg az én írásaimban, meg a te kommentjeidben), annyi mindegyikben marad, ezt magyar szakosként mondom. ezen túl már korrektor kéne.
Előzmény:   Olive    2008. ápr.. 8.  17:30  
Olive 2008. ápr.. 8.  17:30 8
Erre az all time top 10-re nem reagálnék.
Igen, galoppozó ritmusa van annak a számnak, mint a legtöbb Maiden számnak, de ettől függetlenül én még nem tudnám elképzelni a repertoárjukban, szerintem Eddie kicsit messze esik a Muse imidzsétől, de ez egy lényegtelenebb pontja volt a kritikámnak.
„Olivenak ez sem volt elég, de ő valószínűleg rajongó, aki a legfelkészültebb írótól is többet tud.” Köszönöm a bókot, de szerintem teljesen átlagos szinten ismerem a Muse-t, kb mint amennyire egy Muse-t hallgató fiatal. (Egyébként meg nem "írótól is többet tud", hanem "írónál is többet tud".)

Jöttök ezzel, hogy nem csak a rajongóknak kell írni, de mondjuk ha ezt egy Muse-t csak hallomásból ismerő ember olvassa el, hát annak az érdeklődését se sikerülne sajnos felkelteni a DVD iránt.
De kérdem én, hogy az aki esetleg nem fanatikus, annak nem lehet az a véleménye, hogy valami kurva jó?
A frontember meg szórakoztat, ez a dolga. Kevés zenekar van, ahol nem a frontember van a középpontban (talán nem véletlenül alakult ki a frontember elnevezés).

Szerintem nem arra kéne rámenned, hogy mi az értékelhető része a cikkednek, és nyugtázni szépen, hogy ezt jól csináltam, hanem megnézni, mit is kritizálnak.
Mert valahol egy megjelent cikk is termék, egy szolgáltatás, és te se szeretsz hibás terméket vásárolni, valamint ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, mint újságírót, és a médium színvonalát is szeretnéd emelni, amelyben alkotsz, amit képviselsz, akkor kötelező, hogy a tőled telhető legjobb minőség nyújtására törekedj.
Ezt a rajongói státuszt meg szépen rámragasztottátok, sebaj.
Zenerajongó, igen, az vagyok.
   
savashenrik 2008. ápr.. 7.  15:58 7
Attól, hogy még 10 pontot kap valami, még nem biztos hogy minden idők legjobb lemezei közé bekerül. Ettől még lehet jó valami. Ja, és nincs bajom a Muse-al, de nem is vagyok fan.
Megkaptam a cd- dvd-t, és megírtam azt amit láttam hallottam. Nem volt fanatikus, lelkendező, de valóban gáz az, ha valaki elfogult.
Viszont.
A mai világban az a trend, ha szarrá fikázol, szétsavazol valamit. Atomjaira. Ha egyből a szart próbálod kiszűrni. Ha van értékelhető része egy produkciónak azt figyelembe sem kell venni. Ma ez megy, és sokan azt hiszik hogy akkor mondják meg a frankót ha beledöngölnek a földbe valamit. Itt adva volt egy cd dvd, amiről nem írtam rosszat mert nem volt rossz. Sőt jó volt. Olivenak ez sem volt elég, de ő valószínűleg rajongó, aki a legfelkészültebb írótól is többet tud. Én nem a rajongóknak írok, mert akkor ez a BRAVO újság lenne. Ha valaki félti a kedvencét, az úgyis klaviatúrát ránt és neki esik az írónak, miért nem ajnározta egekbe azt amit ő annyira imád. Vagy éppen ellenkezőleg, elfogultsággal vádol.
Előzmény:   akerenyi    2008. ápr.. 7.  09:30  
savashenrik 2008. ápr.. 7.  15:36 6
[hozzászólás törölve]
Előzmény:   Olive    2008. ápr.. 6.  20:36  
savashenrik 2008. ápr.. 7.  15:36 5
[hozzászólás törölve]
Előzmény:   Olive    2008. ápr.. 6.  20:36  
savashenrik 2008. ápr.. 7.  15:36 4
[hozzászólás törölve]
Előzmény:   Olive    2008. ápr.. 6.  20:36  
savashenrik 2008. ápr.. 7.  15:36 3
Vicces, hogy két vélemény ami ezidáig érkezett az írásra, mennyire üti egymást. Most csöpögve imádom őkket, vagy utálom? Fura, hogy ha nem szélsőséges az ember véleménye valamiről, legyen az pozitív vagy negatív akkor az már szar.
Olive: AZ Iron Maiden, és a korai brit metál jellegzetessége volt az agaloppozó riffelés, ami a Knights of.. alapjául szolgál. Dobok mögé beugrálni óvatos duhajság, nem azt mondtam hog ynem csináltak ilyet, de nem tűnnek olyan fazonoknak.
A Vad Fruttik hasonlat pontosan annak kapcsán jön ide, ami a színpadi történéseket jellemzi. Van egy összességében jó zenekar, ahol a forntember szórakoztat, a többiek helyén meg állhat bárki,mert ők csak úgy állnak, zenélnek teszik a dolgukat de egy lagzin nagyobb a nyomulás mint a színpadon. A sikereiket senki nem vonta kétségbe. De hogy a stadion bulikon nem tudnak mit csinálni leszámítva az énekest, az is tény. Vagy a dvd-t vágták úgy össze.
Előzmény:   Olive    2008. ápr.. 6.  20:36  
akerenyi 2008. ápr.. 7.  09:30 2
pár dolgot hozzátennék:
1, az kezdjen el helyesírásról okosítani, aki egyszer is végigolvassa a posztját, mielőtt elküldi.
2, szerintem legalább annyira kerülendő egy fanatikus újságíró lelkendező-csöpögő cikke az abszolút favorit zenekaráról, mint egy tájékozatlan újságíróé. 10/10? Nem állítom, hogy nagy Muse-fan vagyok, de feltűnt volna, hogyha a lemez benne van az all-time-top-10ben:)
Mind1, ez is szubjektív, csak az ilyen dolgoktól veszíti el az erejét az amúgy részben reális kritika.
   
Olive 2008. ápr.. 6.  20:36 1
A helyesírási hibákra, valamint a stilisztikailag megkérdőjelezhető mondatra nem térek ki, a tartalomhoz viszont volna pár hozzáfűznivalóm.

Ez a U2 hasonlat még megállja a helyét, de Iron Maiden?? Jaj. Ha valamiben nem vagyunk biztosak, mint újságírók, inkább ne írjuk le, így magunkat se írjuk le.
Túlélésre játszva? Egyrészt nem tudom ezt honnan vette az író, másrészt ha valaki eljut odáig pályafutása során, mint zenész, hogy megtölthessen egy ekkora stadiont, mint a Wembley, az egy rohadt nagy dolog, nem sokan mondhatják el magukról, hogy meg tudták tölteni a Wembleyt, ez majd' minden rocksztár álma.
Úgyhogy sokkal inkább megélésre játszva.

Badarság továbbá, hogy ők nem ablakból tévét dobáló fazonok, habár igaz, ma már nem rongálnak, de nem is volt az olyan rég, amikor a tűzpirosra festett hajú Matt be-beugrált a dobok közé, és hasonló testi épségét veszélyeztető mutatványokkal sokkolt, vagy amikor még amatőr zenekarként egy konkurens zenekar buszát megrongálták. És különben is, hogy lenne már normális ember, aki oylan számokat ír, mint a Hysteria?

Az Arénát meg nem csak a magas jegyárak miatt nem töltötték meg, hanem inkább azon egyszerű tényben keresendő a válasz, hogy a magyarok egyszerűen nem ismerik a Muse-t, csak egy szűkebb réteg, mert alig foglalkozik vele a média.

Különben meg egy iszonyatosan jó koncertfelvételről van szó. A bevonulás hatalmas, ahogy pedig megszólal ez a hatalmas csarnok Bellamy csodálatos fémszínű Silver Mansonjával, az valami elképesztő. És ezek nem önmagukat hájpoló rocksztárok, hanem profi zenészek - Mattnek mellesleg komolyzenei előélete van.
Azok a szólózások meg pont, hogy kellenek egy ekkora stadionba, főleg a közepefelé az a hendrixes intermezzo kicsit megtörte a muse-os hangzásvilágot, vagány volt. Ez a kis 160 akárhány centis törékeny ember valami hihetetlen.
A közönség meg eufórikus állapotban őrjöng, és amikor egy emberként ugrál az egész Wembley, az egyszerűen kurva jól néz ki.

Nyilvánvaló, hogy aki ezt írta, nincs oda a Muse-ért - ami nem baj -, de erről a dévédéről sokkal többet is lehetne írni. Meg hol érdekel engem a Vad Fruttik, amikor Muse-ról olvasok. Tele van töltelékmondatokkal az írás, erőltetett mondatok.
Az is lehet, hogy esetleg nem is ismeri kifejezetten a zenekart, csak mainstream vonalról – ami viszont baj, egy kis háttérismeret elsajátítása nem ártott volna.
Így néz ki az, amikor valaki olyasvalamit vállal el, amit különösebben nem ismer, és nem is szeret.

Igazságtalan ez a 7/10, minimum 9/10, de inkább 10/10.
   

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky