2011. május 7. | Doroszlai Beáta

ShakiRÁZÁS az Arénában

All inclusive-nak is nevezhetjük a koncertet, amelyet a The Sun Comes Out nevet viselő, világkörüli turnéja keretein belül adott Shakira 2011. május 5-én a Papp László Budapest Sportarénában: a másfél órás fellépés tartalmazott profi énekeket, több zenei stílust, hangszereket, hastáncot, erotikát, jó kedvet, színjátékot, szép ruhákat és interaktivitást. Plusz egy (vagy három?) súgógépet.

Este 8 órára meg is telt nagyjából az egész Aréna, a dühöngőnek is vagy kétharmadát elfoglalták a legjobb állóképességű Shakira-fanok. Nem irigyeltem őket, hogy egészen 21:30-ig kellett ácsorogniuk: hiába az előzenekar szerepét betöltő, amúgy nagyon is jól keverő DJ Szeifert próbálkozásai, a latinos-popos dallamokra vágyó közönség nem igazán akart beindulni ezekre a számokra, leszámítva egy-két elszántan makarénázó rajongót. Egy elektronikus zenei partyn tényleg megállta volna a helyét a DJ feltüctücösített popslágereivel, de ide szerintünk kevésbé volt való, már csak a publikum összetétele miatt is. Meglepő módon viszonylag kevés bulizós fiatal alkotta a hallgatóságot, viszont annál több család, kis- és közepes gyerekekkel. Értem én, hogy jön a gyereknap, de akkor is furcsa volt ilyen sok kicsit látni a környéken hétköznap késő este lévén.

Fél 10 körül aztán végre fel is sétált a színpadra Shakira, végighaladva a biztonsági őrök által kordában tartott közönség sorai között. Rikító rózsaszín köntösét és a rajongóinak adott pacsikat aztán hamar le is váltotta a színpadi szerelésére és a mikrofonjára, és rögtön bele is csapott egy, az első albumáról hozott dalába. A Pienso en ti-n kívül sok más spanyol és persze angol nyelvű szám is felcsendült, hol csak gitárral, hol harmonikával, hol dobokkal kísérve. A művésznő bemutatta mindenfajta zenei tehetségét a színpadon: az éneklés mellett gitározott, szájharmonikázott, sőt, lábával még dobolt is a koncert során. A hangzás mellett persze a látványról is gondoskodott: táncshow-i és csillogó ruhái férfiakat és nőket, kicsiket és nagyokat egyaránt le tudtak nyűgözni.

Tényleg mindent megtett Shakira is és zenekara, valamint a táncosai is. Latinosabb, poposabb, rockos, sőt, még autentikus dallamok is elhangzottak, ahogy kevésbé ismert és világhírű számok is, így nem maradhatott ki többek közt a Whenever, wherever; a Hips don’t lie; a Loca, plusz a legvégén a Waka waka sem. Azért a Don’t bother-t akkor is hiányoltuk. De helyette mini színdarabot hozott nekünk: miután kedvenc zenekartagjával erotikus flörtös táncot lejtett, elalélt a kifutón és csak a dob ütemeire tért – ritmusra – magához. A zenerajongókon, hastánckedvelőkön és a színházmániásokon kívül még azokra is gondolt, akik a női idomok látványát tartják csak érdekesnek: egyik száma végén letépte magáról amúgy sem sokat takaró felsőjét, még jó, hogy a melltartója is szép volt.

Hastánctudásáról híres sztárfellépőnk nem spórolt a fenékriszálással sem. Minden szám alatt táncolt egy kicsit, de tartalmazott a show olyan blokkokat is, ahol két táncos lányával ringatták ritmusosan csípőjüket, valamint időnként egymaga is izgalmas hastáncprodukciót mutatott be. De volt valami, ami a tényleg szuper fellépést eléggé elrontotta: na, ne már, hogy súgógépet kelljen segítségül hívnia saját dalaihoz! Sajnos pont ráláttunk a kifutó végén lévő kis doboz képernyőjére, ami hűen mutatta a dalszövegek sorait, nagy piros betűkkel, ha egy szám befejeződött, leállva, ha éppen nem kellett énekelni. Így, hogy tudtuk, oda van készítve a puska, óhatatlanul is azt figyeltük, vajon mikor pillant a masinára Shakira, és feltűnik-e, ha elfelejti a dalszöveget. És bizony volt olyan, hogy úgy belemerült a riszálásba, hogy picit elvesztette a fonalat – még szerencse, hogy a háttérénekesei ügyesen vitték tovább a dalt, így épphogy lett csak észrevehető a hiba.

Egyébbe viszont tényleg nem tudunk belekötni, a színpad két szélén lévő fekete dobozokról nem derült ki, hogy azok is súgógépként funkcionáltak-e, minden más pedig profi volt. Még interaktivitásra is sor került, a közönségből színpadra hívott öt lány formájában: a fülig érő szájú rajongóknak egy fenékringatós koreográfiát tanított be az énekesnő.

Nem is értem, hogy tudtak páran olyan rezzenéstelenül ülni az egész fellépés alatt, mintha csak egy unalmas mozifilmet néztek volna végig. Pedig Shakira igazán mindent megtett, hogy teljes közönsége jól szórakozzon. A mi szektorunkon a szigorú biztonsági őrök nem engedték, hogy állva bulizzunk, csak a koncert legvégén, a Waka Wakára indulhatott be az Aréna-közönség teljes létszámában – na, arra viszont tényleg feléledt minden egyes jelenlévő. A finálé-számra a küzdőteret színes, levegőben örvénylő papírcsíkok lepték el, a színpadot pedig vagy húsz táncos. Gonosz költői kérdés a súgógép láttán, hogy talán azért viseltek e táncosok mindannyian Waka waka feliratú pólókat, nehogy Shakira elfelejtse a 2010-es foci VB refrénjét?

Doroszlai Beáta