Bajnokok Ligája, Larry Hangman és The Carbonfools egy este
A BL-döntő és két nagyszerű zenekar jóvoltából sok ember gyűlt össze szombat este a Gödörben. Egészen pontosan totál teltház volt. Nemcsak a két focicsapat, hanem az együttesek is sokat készültek erre az eseményre. Azt már tudjuk, hogy a Barcelona nyert, és a szombati teljesítményük alapján megérdemelten, nézzük, mi történt a folytatásban.
Én azok közé a rajongók közé tartozom, akik nehezen viselik a kedvenceiket érintő változásokat, legyen szó akár műfajváltásról, akár bandatagok cseréjéről.
Nehezen szántam rá magam szombat este, hogy a BL-döntő után lemenjek a Gödörbe a Larry Hangman és a The Carbonfools koncertekre. Az egyik zenekarról nem sokat tudtam, csak annyit, hogy régebbi formáció, új tagokkal, új dalokkal. A másikról annyit, hogy imádom őket, de a zenekar átalakult, és féltem, mit kapok a rajongásomért cserébe.
És akkor a húrok közé csapott a Larry Hangman...
Szerencséjük volt, mert a CRBNFLS-ra érkezett közönség nyitott volt az újra, már a koncert kezdésekor tömve voltak az első sorok, és szép lassan az egész terem megtelt. Az viszont nem a szerencsének tudható be, hogy a közönség a passzív nyitottságból átcsapott táncoló, éneklő tömeggé. Egyre komolyabb a tábora a csapatnak és a produkciójuk alapján, ez nem is meglepő.
Természetesen a dalok nagy része még ismeretlennek számít, de a lelkesedés és hitelesség minden bizonnyal megérleli majd gyümölcsét. Volt minden, feldolgozás, pörgés, melankólia, erősebb és gyengébb dalok, technikai probléma, amit egy kis zavar után az énekes kreatívan oldott meg a közönség bevonásával. Még az sem sokat rontott a hangulaton, hogy a hangosítás pocsék volt, a szöveget nem lehetett érteni, és azt is nehéz lett volna csupán a hangzás alapján megállapítani, milyen hangszereket hallunk.
És amire nem is számítottam, amikor elindultam otthonról...
Fennhangon énekeltem, hogy „Most Júlia nem akar a földön járni, fölszállt inkább a fejünk fölé…”. Bizony-bizony, bár a fiatalabb korosztály nem ismerte a szöveget, az idősebbek – 30 felett – némi nosztalgiával daloltak a zenekarral együtt.
Még egy meglepetés is belefért, Prieger Fanni (Anima Sound System) feltűnt a színen egy dal erejéig, amit én igazán élveztem, bár még sosem hallottam korábban. Ez a dal, egy Anima Sound System remix tulajdonképpen, amit most közösen adtak elő a nagyközönség előtt, afféle ősbemutató gyanánt.
Néha Kispál, időnként Vad Fruttik koncerten éreztem magam, de valószínűleg ez abból adódott, hogy egy ebben a formában új, a saját hangját kereső zenekarról van szó, akik szerintem hamarosan ezekhez a zenekarokhoz hasonló rajongótábort tudhatnak magukénak.
És azután jött a várva várt és rettegve félt koncert, az átalakult The Carbonfools-szal. És csalódtam. Kellemesen. A hangosítás csodaszámba menően megjavult, Fehér Balázs koncentráltan és felpörgetően énekelt, Kelo a tőle megszokott színvonalon dobolt (hozzátéve, hogy a második koncertjét nyomta, mivel ő a Larry Hangman dobosa is), a két gitáros (Milan és Steve) pedig fiatal lányokat sikításra késztetve bűvölték hangszereiket.
Kaptunk ízelítőt régi és új dalokból és bemutatták, hogyan gondolták újra saját szerzeményeiket a Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójának alkalmából készített remixekben.
Említettem, hogy nem szeretem a változásokat… és most azt éreztem, hogy így egységesebb képet mutat a zenekar. Megjelenésben és hangzásban egyaránt. És nem bántam az átalakításokat, sőt, megkockáztatom, hogy az elmúlt idők legjobb The Carbonfools koncertje volt.
Én nagyon jól éreztem magam, és úgy gondolom, ennél jobb szombat esti programot nem is tudtam volna elképzelni. Abban biztos vagyok, hogy a Larry Hangman-ről sokat fogunk még hallani, a CRBNFLS pedig úgy tudott megújulni, hogy az nem ment a minőség rovására.
nem tudom hol állhatttál de a hangzással semmi baj nem volt. vagy nem figyeltél...?
a hangszereket pedig nem nehéz kitalálni - én láttam is őket...
jah, se kispál, se vad fruttik. akkor nem lettem volna ott!
és még valami: nem vagyok 30 felett - hál isten - de a júlia nekem is bejött.
c.
Mint megírtuk, fél évvel a megjelenését követően aranylemez lett a The Carbonfools legújabb, Carbonsweet névre hallgató stúdióalbuma. A zenekar a budapesti R33-ban vehette át az elismeréseket – barátok, családtagok, a sajtó és kétszáz szerencsés rajongó jelenlétében. Tovább
20 éves a FreshFabrik zenekar. A régi szép fejrázós időket felidézendő lesétáltunk az A38 hajóra egy kis nosztalgiázásra. Akinek be kéne mutatnom a FF-ot, az ne olvasson tovább! Aki viszont egyszer is hallotta a Lamentation-t, vagy állt a kétezres évek elején a Sziget Nagyszínpad előtt egy FF koncerten, az érteni fogja a beszámoló lényegét. Tovább
Huszonkettedik alkalommal rendezték meg Komárom városának legnagyobb kulturális-szórakoztató eseményét, amelyet idén másodszor nem a Monostori Erődben, hanem a város szívében látogathattak meg az érdeklődők. Éppen ezért szinte végig teltház volt a Jókai ligetben, amely a program központjaként funkcionált. Tovább
A tavalyi év egyik legsikeresebb bulicentruma, a Budapest Park április 25-én ismét megnyitotta kapuit - először az Irie Maffia legénysége próbálhatta ki a Nagyszínpadot. Többezer emberre számítottak és az este 10 órai hangerő-korlátozáshoz igazították az ütemtervet - mindezekkel együtt a buli az ígéretekhez híven Nagyon Jó Lett! Tovább
Április 20-án a Carbonfools együttes hűséges közönségének ezúttal egészen a Bécsi útig, a Symbolba kellett elzarándokolnia egy jónak ígérkező szombat estéért. Amely a kezdeti nehézségek ellenére valóban jól sikerült. Tovább