3319 zenekar 12107 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Fishing on Orfű 2011

2011. június 27. | -dorkat-

Vihar vs fesztivállapot

Copyright:

Általában az első fesztivál estéim a leggyengébbek, de idén egyáltalán nem beszélhetünk fogokozatokról a napok között. Mindegyik fantasztikus volt: kedvenc zenék, jó fej emberek, sírva röhögések már csütörtökön.

A délutáni szemlélődést és az akklimatizálódást követően nekiindultunk az első éjszakánknak némi sör és sok jókedv társaságában. Grand Mexican Warlockkal kezdtünk nyolckor, amit egyikünk sem bánt meg. Egyébként is körülbelül minden pesti koncertjükön ott vagyok, most meg vidéken is sikerült elkapni a srácokat, akik hozták a formájukat, bár elég kevesen voltak rájuk kíváncsiak. A szokásos pszichedelikus gitártémák, az űrbe fellövős ütemek rám is hatottak: teljesen áthangolódtam. Undos, az énekes is önmaga volt: félig tudatát vesztve vonaglott a színpadon és zseniálisan énekelt, csodálom, hogy nincs még nagyobb híre. Minden bizonnyal lesz, mert most egy újabb réteg kaphatott belőle. Ehhez a zenéhez azt hiszem szokni kell, de én már függő vagyok. Egész nyáron át követném őket, ha tehetném, mindig elvarázsolnak, nem csak zenéjükkel, de egyéniségükkel is. Ez szürrealitás a köbön. Még GMW-ot! Még!
 
Az első ütős élmény után kicsit kanyarogtunk a pultok között: fény, sült krumpli, sör, mojito, új ismeretségek. A hangulat még jobb lett, már ekkor el kezdtem barátkozni, de az élménygyűjtést folyatatni kellett, jött a Hiperkarma. Már hetekkel előtte örültem, hogy megint láthatom őket. A Pesti fellépésüket nem láttam, úgyhogy tényleg ez volt a lehetőség tini korom hőseinek újraélesztéséhez. A srácok megint zseniálisak volt, így pár év plusszal is, Bérczesi Robinál pedig még mindig nem hadar senki sem gyorsabban.  Az élményt viszont jelentősen tompította a hiba, amibe rendszeresen beleesem: koncert alatt megbeszélni a világ rejtelmeit régi és új arcokkal. Hát valamit valamiért. De ott voltam Hiperkarmán!
 
Az Isten Háta Mögött is a szokásos listám része, úgyhogy visszafutottunk rá a Hiperkarmáról. A fiúk különösen jó formában voltak, Pálinkás Tamás transzba esett, a világ forgott, a zene elragadott. Ilyen az IHM, ha formában van. Én meg szokás szerint együtt kántáltam a számokat Palikával.
 
Ekkor jött a baj. A gyilkos vihar több koncertet is elmosott, engem a Blind Myself-en ért, ahova pont az eső miatt sodort a sors. Nem vagyok annyira oda értük, de most némi szokás után jól esett a kemény zene a fülemnek, egyébként is hangulatban voltam már, zene jöhetett bármilyen stílusban, de persze vad pogózásba nem kezdtem, inkább szocializálódtam kicsit a koncert alatt. Hiszen fesztivál egyenlő jó zene, jó emberek, nagy röhögések nagyfröccsök. Ez is kell.  
 
Az A38 sátrat viszont sajnos ezután lezárták a befolyó víz miatt, ami a hangosítást is érintette. Meg a szép kis cipőmet is, mert persze hiúságom aznapi csillogtatásaként a szép zöld vászon lábbelimben vágtam neki az estének. Most már be kéne rakni a mosógépbe.
 
Kicsit később elkeseredettség lett rajtam úrrá: elmaradt a Soerii & Poolek az eső miatt. Hiába vártam az abszintot, a gumizsiráfokat és egy újabb lábnyomot a hátamon, amit a tavalyi Szigetes koncertjükön szedtem magamra. A bulit eléggé elcsapta meg-megeredő eső, de ez kedvem nem szegte. Vad túrába kezdtünk a domboldalakon buli után kutatva. A hegy teteje nyert: a Braindogs jó volt. Tom Waits-ért oda vagyok, csak az isteni gondviselés vezethetett a tribute banda koncertjére. Mindenki táncolt és bár azért jobban örültem volna a zene nagypapájának az idézés helyett, így is ütött. Megint szerettem volna, hogy Tom Waits legyen a nagypapám.
 
Azért az este jóval rövidebb lett a viharhullámoktól, úgyhogy már kettőkor a Mutans kemping felé vettük az irányt. Az oda vezető út igazi túlélőtúra volt: hogy juss túl egy kavics-földcsuszamláson 15 fokos lejtőn sötétben. Sikerült. Büszke is voltam magamra. Ezt követően viszont előtört belőlem a borsószem kisasszony, majdnem elért egy hiszti roham a sátorban: lejtő, göcsörtök a hátam alatt, hideg, sötét. De az alkohol meg a kimerültség gyorsan álomba ringatott.
 
Dorkat
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2011. június 28.

Szomjúhozd a zenét. Haverok, buli, kappan

Sokat gondolkoztam, hogy tudom megragadni tömören és lényegre törően az idei Fishing on Orfű hangulatát, majd rájöttem, hogy mindig a legegyszerűbb megoldások a legjobbak, következzenek azok az érzések, amik megszálltak azalatt a három nap alatt. Remélem, nem tévedek. Akkor lássuk! Tovább

2011. június 27.

Láblógatás a napsütésben, avagy rekordot dönteni semmittevésből

Minden tapasztalt fesztiválozó tudja, hogy semmit tenni, inni és bulizni fárasztó dolog. A harmadik nap első fele ezért leginkább regenerálódással telt, fel kellett készülni a záróakkordok csapására. Tovább

2011. június 27.

Egy őrült energia bomba Orfűn

A második este koncertügyileg a megszokások jegyében telt. Vannak koncertek, amik mindig listára kerülnek, mint a Quimby meg az Óriás. És még az is kiderült, hogy a sült krumpli még mindig isteni. Tovább

2011. június 27.

Így látták a Fishing On Orfű horgászai

A Fishing on Orfű - a tó közelsége miatt - tökéletes terepet kínál az aktív pihenésre. Persze a fesztivál nevében is benne van a fishing, de azt én sem gondoltam volna, hogy valaki ezt ennyire komolyan veszi, és tényleg horgászással tölti a reggelt. De voltak ilyenek és meg is kérdeztem őket arról, hogy mindez hogyan fér bele a fesztiváléletmódba. Tovább

2011. június 27.

Akrobaták a víz felett, alternatív sátorhelyek

Nem először vágtam neki a Fishingnek, így tudtam, hogy bármi történik majd előbb-utóbb így is, úgy is csak a sok röhögésre és a jó koncertekre emlékszem majd. Az idei kezdés is kissé döcögős volt, de megint szerettem. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky