3344 zenekar 12254 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. augusztus 26. | .tia

Mesés káosz - Jay-Z and Kanye West

Copyright:

Jay-Z & Kanye West: Watch The Throne | Augusztus 8-án debütált Jay-z és Kanye West közös albuma, melyet a nagyérdemű és a kritikusok társadalma oly kiéhezetten várt. A következőkben kicsit végigzongorázom az album nem éppen egyhangú felhozatalán, betekintek a kulisszák mögé, a közreműködők soraiba, és persze a publicitást erősítve a saját vélemény sem maradhat el. Mindenképpen kiadós sorok elébe nézünk.

Szerintem senkinek nem okoz nagy megdöbbenést az, hogy két HipHop Birodalom élén táncoló, sajátos és lehengerlő stílussal bíró rapmogul összefogásából a Billboard 200-as listáját vezető lemez születik. Az aranyérem már az első héten a zsebükben volt, emellett befoglalták a trónt a Billboard Top R&B/HipHop és a Top Rap albumok sorában is, norvégiai, ausztrál, kanadai rangsorokkal egyetemben. Ezzel egyébként Kanye az ötödik, míg Jay-z a tizenkettedik listavezető korongot tudhatja magáénak.
 
Kanye Jay-z The Blueprint (2001) című albumán működött közre, elsőként a This Can't Be Life című dal kapcsán, azóta olyan kollaboráns szerzemények születettek, mint a Monster, a Run This Town, vagy éppen a Swagga Like Us. Az eredetileg öt trackkel töltött EP terve végül nagylemezzé duzzadt, melynek hanganyaga a világ különböző pontjain vált teljessé. A felvételek 2010 novemberében, Angliában kezdődtek, majd Ausztráliában, Párizsban, New Yorkban és sok más városban folytatódtak. Ha esetleg a világkörüliségben nem lenne elegendő motiváció, New Yorkban a Mercer és a Tribeca Grand Hotel területén egész blokkokat választottak le közreműködőik és persze saját maguk szórakoztatására (a masterelés is itt készült Mike Dean jóvoltából). A hagyományos stúdióba vonulás voltaképp nem is lenne méltó ehhez az albumhoz...
 
Ami biztos, hogy mielőtt mélyebb merülésbe feledkeznénk az album apró szegmenseit illetően, komplexitását, hangzásvilágát tekintve valamifajta burokba zár, mely rendkívül sok helyen Kanye: My Dark Twisted Fantasy-jének világát hívja újra életre. Ez a burok repedezni látszik amint itt-ott értelmezni kezdjük a sorokat. A túl sok fellengzés, ez a tipikus „ajtóstól a házba” jelleg, a márkanevek kavalkádjában (Rolex, Benz, Manolo, Gucci) helyenként szinte megszakadó sorok.  Fullasztóvá, nem utolsó sorban képmutatóvá válik a dics, a vagyonra, hírnévre való fókuszálás. 
 
Társadalmat érintő kérdések legélesebben talán a Murder To Excellence-ben öltenek testet, mely sorok a Westchesterben, rendőrök által meggyilkolt 20 éves, fekete bőrű Danroy Henry emlékének, illetve a tragikus esetet övező háttérnek lettek szentelve. A Made in America a vallási indítást követően nagy teret enged az idősíkokban való vándorlásnak, a múlt és a jövő kettősére fókuszál (“I’m living the future so the present is my past.”): emléket állít a gyermekkornak, köszönetet mond édesanyjának (West), majd a jövő generációjának legendás alakjává válás, a halhatatlanságának megteremtése adják a gondolatmenet fő vonulatát. A Made In Americat Frank Ocean hangja gazdagítja, ahogyan az utolsóként felvett No Church In The Wild-ot is, 88-key és The Dream közreműködése mellett. A dalban a vadon szava szakít a konvenciókkal, maga „a trón birtoklása utat enged a drogok, a szex és a hiphop zamatának megízlelésére”. Swizz Beatz le sem tagadhatná a Welcome To The Jungelért vállalt kezességet, ahol ismét a személyes emlékek és a jövő központisága adja a gerincet. 
 
Van itt még The Neptunes -féle Gotta Have It, Beyoncé refrénelte Lift Off, vagy a szerintem rendkívül megkapóra sikeredett Niggas In Paris, melyről a napokban olvastam egy rendkívül találó jellemzést: „zseniális, bár senki sem érti miről is van szó benne valójában”. A H.A.M. És az Otis című szerzemények pedig elsőként váltak külön az albumtól vezető szerepet harcolva maguknak. Az utóbbi Otis Redding hangmintájával ütős kis slágerré kerekedett, bár a Spike Jonze rendezte klip kicsit eredetibbre is sikeredhetett volna.
 
A negatív kritikák magját az albumra vetített rendezetlenség, túlzott sokféleség, az egységes összhang hiánya adja, amiről talán merészen, de kijelenthetem, hogy a szétesettség mégis valamiféle összetartást ad az albumnak, azáltal ahogyan a számokat karakterizálja, és távol tartja a mainstream jellegtől. Gyökerekig képes hatolni, a konvencióknak pofátlanul hátat fordítva, fenyegető merészségével, eufóriájával kaput nyitva egy színesebb dimenzió felé.
Tehát mindenképpen érdemes a tolakodóan arany borító és a fellengzős címadás mögé lesni, augusztus 23-tól Deluxe Edition formában is. Nem tökéletes, de különleges.
 
.tia
 
Osztályzat: 10/8
 
Track listing:
 
1. "No Church in the Wild" (featuring Frank Ocean)
2. "Lift Off" (featuring Beyoncé) 
3. "Niggas in Paris" 
4. "Otis" (featuring Otis Redding) 
5. "Gotta Have It"  
6. "New Day" 
7. "That’s My Bitch" 
8. "Welcome to the Jungle" 
9. "Who Gon Stop Me" 
10. "Murder to Excellence" 
11. "Made in America" (featuring Frank Ocean) 
12. "Why I Love You" (featuring Mr Hudson) 
 
Deluxe Edition Bonus Tracks:
 
13. "Illest Motherfucker Alive"
14. "H.A.M"
15. "Primetime"
16. "The Joy" (featuring Curtis Mayfield) 
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2014. december 19.

Páros desszert a Hooigans-sel

Hooligans - Társasjáték | Menetrend szerint érkezett a legújabb Hooligans-korong, amely nem is annyira új, mint amennyire újszerű, ugyanis a régebbi számok best of-jára társultak különböző magyar előadók egy-egy duett erejéig. Könnyű pénz... Tovább

2014. december 18.

5+1 idei album, amit hallanod kell!

Közeleg 2014 vége, így az ember akarva, akaratlanul is visszagondol azokra az előadókra, albumokra, amiket szívesen hallgatott az évben. Itt egy lista, amely esetleg támpontot nyújthat azoknak, akik pótolni szeretnének pár idei, tényleg nagyszerű alkotást. A választási szempontok rettentően egyszerűek voltak: minél több műfaj képviseltesse magát a listán. Így akad most itt pop-rock, indie, pszichedelikus rock, elektronika és egy igazán zúzós gitár-rock lemez is. Persze a +1 magyar albumról se feledkezzünk meg.
  Tovább

2014. december 11.

Majdnem tökéletes Foo Fighters

Foo Fighters: Sonic Highways | Akárki akármit mond, Dave Grohl bandája korunk legmeghatározóbb zenekara, a modern alternatív rock egyik úttörője. Éppen ezért különösen figyeltem az új lemez körüli felhajtást. Ez nem volt nehéz, hisz minden kis momentumot megosztottak, napról napra lehetett nézni a fejleményeket. Viszont magával a lemezzel gondom volt, ezért is érkezik meg csak most a cikk róla. (Még itt jegyezném meg, hogy a cikkben a kritikák mind az FF szintjéhez van viszonyítva, vagyis fényéveket ver az átlag lemezekre, amik mostanában jönnek ki.) Tovább

2014. december 9.

Slash meg akarta mutatni - lemezkritika

Slash – World On Fire | Vajon igaza volt Gene Simmons-nak (Kiss), amikor ősszel a rock halálát vizionáló nyilatkozatott tett? Ráadásul Slash harmadik szólóalbumának megjelenése előtt bő egy héttel tette ezt. Tény, hogy a klasszikus értelemben vett rock, hard rock, vagy Simmons esetében a glam, már nem igazán termel ki friss előadókat, de egy elnyűhetetlen zászlóshajója akkor is akad a szcénának: Ő nem más, mint a cilinderes ikon, Saul Hudson, azaz Slash. Tovább

2014. december 3.

A helyzet változatlan: Tankcsapda lemezkritika

Tankcsapda: Urai vagyunk a helyzetnek | 25 éve a pályán, 13 nagylemezzel, milliónyi koncerttel és még több rajongóval a háta mögött a három debreceni rockmaffiózó még mindig tépi a húrokat és Lukács még mindig megmondja a magáét. Ellenben van ebben bármiféle újdonság? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky