3344 zenekar 12254 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. október 13.

Yonderboi: A harmadik lemez!

Copyright:

Yonderboi: Passive Control | A zseniális Splendid Isolation (2005) óta, nem hallottunk túl sok új hírt Yonderboi háza tájáról. Az elmúlt pár évben, azonban nem volt tétlen, dolgozott az új lemezén, irodalmi anyagokon, rendezvénysorozatokon és színházi produkciókon. Mindenesetre nem siette el, vagy bízta a véletlenre, sorban a 3. lemezét a Passive Controlt, amely 2011.szeptember 23-án látott (végre) napvilágot.

Az biztos, hogy hű maradt önmagához, nem tért el a jól bevált rá jellemző stílusjegyektől. Ettől szép az egész, hiszen már nagyon kiéheztette a rajongóit, eddig kénytelenek voltuk a korábbi két albumát - kis képzavarral élve -, rongyosra hallgatni. Az új album, hasonló sikereket ígér, mint a korábbiak, bár 6 év elteltével lehetünk kicsit bizonytalanok, de ez gyorsan el fog illanni, miután meghallgatjuk a lemezt. 
 
Miközben a cikket írom, hallgatom az album preview-t, ami teljesen levisz alfába és átlépek általa egy másik dimenzióba. Amint kiveszem a fülest, mintha egy hosszú mély és kellemes álomból ébrednék és térnék vissza a való életbe, egy sajátos stílusú látásmódot közvetít.
Mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik nem elfogultak, mint én a műfajjal és Yonderboi zenéjével kapcsolatban. Hozzá kell tennem, hogy a Padam című track óta kedvelem őt, azóta hirdetem az igét mindenkinek.
 
Vegyük át röviden, hogy hol is kezdődött.
 
Fogarasi László körülbelül 16 éves kora óta Yonderboi (egy regényszereplő nyomán), ami tökéletes név egy külföldi karrierhez. Egy Somogy megyei kis faluból indult világkörüli útjára, karrierje 20 éves kora óta töretlenül halad előre, még akkor is, ha olykor pár évre eltűnik a színről. Annak ellenére, hogy 11 éve jelent meg a szakma kusza térképén. Magyarországon kevésbé népszerű előadó, talán maga a műfaj az, ami itthon csak egy elég kis réteget érdekel. Csúnya szóval „rétegzene”. Valamint a magyar sajtóban sem kap ez a fiú elég szerepet vagy akár elismerést. De, semmi gond, ez a cikk is hozzátesz sikerei terjesztéséhez.
 
Jól mutatja ezt az is, hogy sokkal több angol nyelvű internetes forrást találunk, mint magyar nyelvűt, ha rákeresünk a nevére. Az új album is a német MOLE kiadó gondozásában jelent meg, ahogyan korábbi lemezei is, a Shallow and Profound (2000) és a Splendid Isolation (2005). Hozzátenném, hogy az albumok névválasztása zseniális, minden cím elgondolkodtató és többet akar mondani, mint amit jelent. Így tökéletesen tükrözi a zenei világot, minden albumcíme megér egy fehér pólóra való nyomtatást. A Passive Control is egy ilyen cím. 11 track található az albumon, amelyek közül a 10. track a Come On Progeny, amelyet rendszeresen játszik az MR2 Petőfi Rádió. 
 
Honnan ismeritek fel a zenét?
 
Egy nagyon éles és szokatlan női hang énekel a már megszokott elvont sajátos zenei kísérettel. A hölgy Charlote Brandi, akit a myspace-en keresztül ismert meg Yonderboi. Utánanéztem a hölgynek; egy nagyon kedves, szerethető, szintén elvont lány. Számomra a zenéje nem üt át annyira a 10. számban sem, de önálló előadóként sem. A Come On Progeny című dalban, olykor imádom, olykor, pedig megkérdezem magamtól, hogy „te jó ég, mit keres ennek a nőnek a hangja itt?”. Lehet, hogy sokkal jobb hangot is találhatott volna, de végül mindig arra jutok, hogy jó ez így. Mindenesetre Yonderboi azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy nem tartja valószínűnek Charlottal valaha együtt fog még dolgozni, bár ezen a lemezen az Ő hangja az egyedüli női vokál az előzőekkel ellentétben.  
 
Az album borítójáról még említést kell tennem. Kicsit exhibicionistának tartom tőle, hogy szinte kivétel nélkül minden borítóján saját maga szerepel. Félreértés ne essék, nagyon jóképű férfi, vetekszik a modellekkel, de ez így nem túl fantáziadús. Lehet, hogy nála ez egyfajta hagyományőrzés, hiszen minden albumán ő képviseli saját magát a legegyszerűbb vagy éppen a legfurcsább szerelésekben. Ez utóbbi az idei eresztés, egy nagyon furcsa pilóta fejdíszt választott, amiben Verne Gyulát, art deco jövőképet és szocreál cyberpunk hangulatot és Moebius francia képregény rajzolót kell belelátnunk egyszerre. Igen ez a fiú ilyen összetett.
 
Mire számíthatunk a közeljövőben Yonderboitól?
 
Tud még meglepetéseket okozni, hiszen szintén az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy a turnét nem érzi jelen pillanatban fontosnak, inkább arra célzott, hogy már most nekilát egy új albumnak, megbontva ezzel a sokéves hagyományt.
 
Schimi
 
MyMusic értékelés: 9/10
 
Yonderboi: Passive Control (MOLE, 2011)
 
1. Sustainable Development
2. I Am CGI 
3. She Complains 
4. Roast Pigeon
5. Paint Hunting On The Wall
6. Brighter Than Anything 
7. Mono De Oro
8. Synchronicity
9. Inexhaustible Well 
10. Come On Progeny
11. After The Snap
 

 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2014. december 18.

5+1 idei album, amit hallanod kell!

Közeleg 2014 vége, így az ember akarva, akaratlanul is visszagondol azokra az előadókra, albumokra, amiket szívesen hallgatott az évben. Itt egy lista, amely esetleg támpontot nyújthat azoknak, akik pótolni szeretnének pár idei, tényleg nagyszerű alkotást. A választási szempontok rettentően egyszerűek voltak: minél több műfaj képviseltesse magát a listán. Így akad most itt pop-rock, indie, pszichedelikus rock, elektronika és egy igazán zúzós gitár-rock lemez is. Persze a +1 magyar albumról se feledkezzünk meg.
  Tovább

2014. december 11.

Majdnem tökéletes Foo Fighters

Foo Fighters: Sonic Highways | Akárki akármit mond, Dave Grohl bandája korunk legmeghatározóbb zenekara, a modern alternatív rock egyik úttörője. Éppen ezért különösen figyeltem az új lemez körüli felhajtást. Ez nem volt nehéz, hisz minden kis momentumot megosztottak, napról napra lehetett nézni a fejleményeket. Viszont magával a lemezzel gondom volt, ezért is érkezik meg csak most a cikk róla. (Még itt jegyezném meg, hogy a cikkben a kritikák mind az FF szintjéhez van viszonyítva, vagyis fényéveket ver az átlag lemezekre, amik mostanában jönnek ki.) Tovább

2014. december 9.

Slash meg akarta mutatni - lemezkritika

Slash – World On Fire | Vajon igaza volt Gene Simmons-nak (Kiss), amikor ősszel a rock halálát vizionáló nyilatkozatott tett? Ráadásul Slash harmadik szólóalbumának megjelenése előtt bő egy héttel tette ezt. Tény, hogy a klasszikus értelemben vett rock, hard rock, vagy Simmons esetében a glam, már nem igazán termel ki friss előadókat, de egy elnyűhetetlen zászlóshajója akkor is akad a szcénának: Ő nem más, mint a cilinderes ikon, Saul Hudson, azaz Slash. Tovább

2014. december 3.

A helyzet változatlan: Tankcsapda lemezkritika

Tankcsapda: Urai vagyunk a helyzetnek | 25 éve a pályán, 13 nagylemezzel, milliónyi koncerttel és még több rajongóval a háta mögött a három debreceni rockmaffiózó még mindig tépi a húrokat és Lukács még mindig megmondja a magáét. Ellenben van ebben bármiféle újdonság? Tovább

2014. november 29.

Az év kollaborációs lemeze a Suzukitól

Suzuki VIAdal Crossover | A Suzuki az elmúlt időszakban erős zenei kampányt folytatott: először ingyenes klipeket adtak zenekaroknak (1.000.000 Ft értékben), majd karaoke mobilt működtettek zenekartagokkal. És a dolog betetőzése a Crossover album. A dolog szépsége, hogy nem erőltetett, konkrét reklámozásról van szó, érződik belőle, hogy segítetni akarják a magyar zenét (a minőségit). Az albumon 12 előadó 6 száma található, vagyis a pikantéria a zenészek kollaborációjában van. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky