3344 zenekar 12270 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. október 13.

Yonderboi: A harmadik lemez!

Copyright:

Yonderboi: Passive Control | A zseniális Splendid Isolation (2005) óta, nem hallottunk túl sok új hírt Yonderboi háza tájáról. Az elmúlt pár évben, azonban nem volt tétlen, dolgozott az új lemezén, irodalmi anyagokon, rendezvénysorozatokon és színházi produkciókon. Mindenesetre nem siette el, vagy bízta a véletlenre, sorban a 3. lemezét a Passive Controlt, amely 2011.szeptember 23-án látott (végre) napvilágot.

Az biztos, hogy hű maradt önmagához, nem tért el a jól bevált rá jellemző stílusjegyektől. Ettől szép az egész, hiszen már nagyon kiéheztette a rajongóit, eddig kénytelenek voltuk a korábbi két albumát - kis képzavarral élve -, rongyosra hallgatni. Az új album, hasonló sikereket ígér, mint a korábbiak, bár 6 év elteltével lehetünk kicsit bizonytalanok, de ez gyorsan el fog illanni, miután meghallgatjuk a lemezt. 
 
Miközben a cikket írom, hallgatom az album preview-t, ami teljesen levisz alfába és átlépek általa egy másik dimenzióba. Amint kiveszem a fülest, mintha egy hosszú mély és kellemes álomból ébrednék és térnék vissza a való életbe, egy sajátos stílusú látásmódot közvetít.
Mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik nem elfogultak, mint én a műfajjal és Yonderboi zenéjével kapcsolatban. Hozzá kell tennem, hogy a Padam című track óta kedvelem őt, azóta hirdetem az igét mindenkinek.
 
Vegyük át röviden, hogy hol is kezdődött.
 
Fogarasi László körülbelül 16 éves kora óta Yonderboi (egy regényszereplő nyomán), ami tökéletes név egy külföldi karrierhez. Egy Somogy megyei kis faluból indult világkörüli útjára, karrierje 20 éves kora óta töretlenül halad előre, még akkor is, ha olykor pár évre eltűnik a színről. Annak ellenére, hogy 11 éve jelent meg a szakma kusza térképén. Magyarországon kevésbé népszerű előadó, talán maga a műfaj az, ami itthon csak egy elég kis réteget érdekel. Csúnya szóval „rétegzene”. Valamint a magyar sajtóban sem kap ez a fiú elég szerepet vagy akár elismerést. De, semmi gond, ez a cikk is hozzátesz sikerei terjesztéséhez.
 
Jól mutatja ezt az is, hogy sokkal több angol nyelvű internetes forrást találunk, mint magyar nyelvűt, ha rákeresünk a nevére. Az új album is a német MOLE kiadó gondozásában jelent meg, ahogyan korábbi lemezei is, a Shallow and Profound (2000) és a Splendid Isolation (2005). Hozzátenném, hogy az albumok névválasztása zseniális, minden cím elgondolkodtató és többet akar mondani, mint amit jelent. Így tökéletesen tükrözi a zenei világot, minden albumcíme megér egy fehér pólóra való nyomtatást. A Passive Control is egy ilyen cím. 11 track található az albumon, amelyek közül a 10. track a Come On Progeny, amelyet rendszeresen játszik az MR2 Petőfi Rádió. 
 
Honnan ismeritek fel a zenét?
 
Egy nagyon éles és szokatlan női hang énekel a már megszokott elvont sajátos zenei kísérettel. A hölgy Charlote Brandi, akit a myspace-en keresztül ismert meg Yonderboi. Utánanéztem a hölgynek; egy nagyon kedves, szerethető, szintén elvont lány. Számomra a zenéje nem üt át annyira a 10. számban sem, de önálló előadóként sem. A Come On Progeny című dalban, olykor imádom, olykor, pedig megkérdezem magamtól, hogy „te jó ég, mit keres ennek a nőnek a hangja itt?”. Lehet, hogy sokkal jobb hangot is találhatott volna, de végül mindig arra jutok, hogy jó ez így. Mindenesetre Yonderboi azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy nem tartja valószínűnek Charlottal valaha együtt fog még dolgozni, bár ezen a lemezen az Ő hangja az egyedüli női vokál az előzőekkel ellentétben.  
 
Az album borítójáról még említést kell tennem. Kicsit exhibicionistának tartom tőle, hogy szinte kivétel nélkül minden borítóján saját maga szerepel. Félreértés ne essék, nagyon jóképű férfi, vetekszik a modellekkel, de ez így nem túl fantáziadús. Lehet, hogy nála ez egyfajta hagyományőrzés, hiszen minden albumán ő képviseli saját magát a legegyszerűbb vagy éppen a legfurcsább szerelésekben. Ez utóbbi az idei eresztés, egy nagyon furcsa pilóta fejdíszt választott, amiben Verne Gyulát, art deco jövőképet és szocreál cyberpunk hangulatot és Moebius francia képregény rajzolót kell belelátnunk egyszerre. Igen ez a fiú ilyen összetett.
 
Mire számíthatunk a közeljövőben Yonderboitól?
 
Tud még meglepetéseket okozni, hiszen szintén az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy a turnét nem érzi jelen pillanatban fontosnak, inkább arra célzott, hogy már most nekilát egy új albumnak, megbontva ezzel a sokéves hagyományt.
 
Schimi
 
MyMusic értékelés: 9/10
 
Yonderboi: Passive Control (MOLE, 2011)
 
1. Sustainable Development
2. I Am CGI 
3. She Complains 
4. Roast Pigeon
5. Paint Hunting On The Wall
6. Brighter Than Anything 
7. Mono De Oro
8. Synchronicity
9. Inexhaustible Well 
10. Come On Progeny
11. After The Snap
 

 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2015. január 27.

Muriel a hiánypótló

Muriel: Muriel | A fővárosi Muriel elnevezésű formáció 2013-ban került be a magyar zenei körforgásba. Azóta jelent már meg dupla kislemezük ('Check-in' one two'), valamint játszhattak a Carbonfools, a 30y és a Kiscsillag előtt is. 2014-ben végül pedig megjelent első, cím nélküli nagylemezük, a 1G Records gondozásában, amely 10 dalt tartalmaz. Tovább

2015. január 7.

Áldás vagy átok? - The Carbonfools lemezkritika

The Carbonfools: Carbonbliss (2014) | A The Carbonfools kétségtelenül az elmúlt 4-5 év egyik legigényesebb magyar könnyűzenei előadója - igényes és ígéretes tudott maradni annak ellenére is, ahogy az undergroundból szinte átvágtattak a mainstreambe néhány évvel ezelőtt. Érthető tehát, hogy az ötödik lemezzel szemben is nagy és főként optimista elvárásaim voltak, de optimizmusom ezúttal nem igazolódott be. Tovább

2015. január 4.

Mozgalmas év végén, mozgalmas album: Junkies lemezkritika

Junkies: Félelem és reszketés Budapesten | A Junkies 2014-ben lett húsz éves. Ők pedig már tíz albummal a hátuk mögött, népes és kitartó rajongótáborral ünnepelhették ezt az óriási mérföldkövet. Ez alkalomból volt Junkies 20 - Szekeres 40 buli, valamint az új, immáron 11. nagylemezt bemutató koncert is a Barba Negrában: A banda tehát nem ült a saját babérjain, nem ünnepeltette magát sokáig, hanem új korongot készített az év második felére. Azonban ezek az események nem csak Szekeres Andrisék (aki egyébként szóló albummal is jelentkezett 2014-ben) számára voltak nagyon fontosak, hanem a magyar zenei életnek is. Egyre kevesebb zenekar van ugyanis az országban, ami ennyi ideig igaz és életképes tud maradni. A gyerekkorunkban dúdolt, a lázadásról szóló dalok mellé, ugyanazokból a gyökerekből kihajtó sokkal komolyabb, de a rájuk jellemző iróniával átitatott dalok pedig a régi és az új rajongók számára is tökéletesek. A Junkies lehet a válasz arra, hogyan maradjunk hűek magunkhoz, de idővel hogyan változzon, alakuljon hozzánk és korunkhoz a saját zenénk. Tovább

2014. december 26.

A Nickelbecknél sincsen már nagyon lejjebb

Nickelback: No Fixed Address |  Sajnos már nincsenek szavak arra, ami a Nickelbackkel történik. Fiatal tizenévesként az egyik kedvenc zenekarom volt. Erős, egyszerű alternatív számokat írtak, nem mutatták magukat keménynek, csak annyira, amennyire azok is voltak. Aztán a Dark Horse 2008-ban hozta az igazi változást: pár remek riffel megáldott, kemény szám, a többi track meg leves. Itt még tényleg jó számot kerültek ki, bár már érződött, hogy nem lesz jó vége. Ezen Here and Now se segített, ami erősen középszerű lett. És most a No Fixed Addres. Tovább

2014. december 19.

Páros desszert a Hooigans-sel

Hooligans - Társasjáték | Menetrend szerint érkezett a legújabb Hooligans-korong, amely nem is annyira új, mint amennyire újszerű, ugyanis a régebbi számok best of-jára társultak különböző magyar előadók egy-egy duett erejéig. Könnyű pénz... Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky