Mióta megláttam a metróplakátokat a december 17-ei eseményről, be voltam zsongva. Idei nyári Soundos élményeim alapján biztos voltam benne, hogy a legjobb helyen leszek szombat este, ha David Guetta buliját választom. Paul Kalkbrenner jó sokára kezdődő koncertjéből tanulva mostmár direkt későn érkeztünk – de nem eléggé. Az este 11-re ígért kezdés időpontjára becsületesen leiszogatódva és partyhangulatban vártuk a francia lemezlovast, de az „előDJ” csak nem akarta abbahagyni a zenélést. Nem mintha béna lett volna, de szegény mindig akkor kapott tapsot, amikor a közönség azt hitte, végre vége az utolsó számnak is, pedig csak két dal közti váltásról volt szó… David Guetta meg majdnem két órás késéssel kegyeskedett a színpadon felbukkanni. Mondjuk akkor robbantott is – bár hiába énekeltette velünk az „I just wanna make you sweat”-et, azért ez még túl korán volt, hogy máris megizzasszon minket. Viszont se izzás, se libabőr nem jött ránk később sem… Nem volt rossz a buli, de eléggé hiányzott belőle az extázis. A két órás késése után még óriásibb pörgésre számítottunk, ehelyett inkább veretősebb, menetelősebb, dallamtalanabb tüctüczenét kaptunk, amelyet úgy tűnt, néha még maga a zenész is un. Mondta, hogy ez a buli az utolsó fellépése az idén, szóval elhisszük, ha fáradt, de akkor is; lehetett volna egy picit életteltelibb. Még szívecskét formázó kéztartása is alig volt a Hungexpos fellépésen. Azért voltak olyan elemek az ismert refrének, meg vidám tinihouse effektek bejátszásán kívül is, amelyekre mindenki felébredt és lelkesen újra pattogni kezdett: két neon zöld robot megjelent például a színpadon és úgy lézerharcoltak, füstpisztolyoztak meg csillagszórócsóváztak lelkesen, mintha a művész úr saját, idomított GI Joe-i lennének. De hogy mit keresett ott néhány dallam a Faithless-től, na azt nem tudni; gonosz barátnők szerint a DJ-nek véletlenül rossz lemezt sikerült feltennie...

 

Olyan érzésem volt, mintha egy Radio1 adás 18 éven felülieknek való verzióját hallgatnám, csak közben sok 18 éven bőven alulival kell osztozkodnom az élményen; abban tért csak el a megszokottól a fellépés, hogy a rádiókban agyonjátszott slágerek most keményebb stílusban dübörögtek.  Ha nem is volt százszázalékos a buli, azért én jól éreztem magam. Sajnos a barátaim magasabbra tették a mércét és többség dönt alapon a koncert vége előtt eljöttünk, mert ők már nem bírták tovább se a partyt, se a helyet, se az embereket. Hányós tizenkevéséveseket kerülgetve sikerült is kijutnunk a dühöngőből és azóta csak reméljük, hogy Guetta legközelebbi fellépésén más összetételű (vagyis főleg korosztályú) lesz a közönség. Akármennyire elcsépelt is a zenéje, azért mi még szeretjük - reméljük, jön jövőre is. De az már százszázalékos legyen!

 

 

Bea