Blink 182: Neighborhoods| Van, aki régi kedvencként üdvözli újra Tomot, Markot és Travist, mások szerint „üres stadionrock nyugdíjas tinédzserektől”. Nem mondom, hogy igazságot teszek, mivel szerintem nagyon is van helye a punk-rocknak napjaink zenei palettáján például az emo stílussal szemben. Ez a zene pedig tutira felpörget még a reggeli kávé előtt!
Körülbelül két év munkája fekszik az együttes hatodik stúdió albumában, amire nem kevesebb, mint 8 évet kellett várnunk. 2011. szeptember 27-én jelent meg hivatalosan, azóta pedig kapott hideget is, meleget is. Szerintem minden benne van, amit egy belevaló punk-rock bandától elvár az ember: zúzás, ritmus, némi káromkodás, erotika és mindez érzelmekkel fűszerezve. A témák széles köre mellett a hangzás egységes – néha kicsit furcsa, de pont ettől érdekes, és többszöri meghallgatás után sem elvetendő. Mind a 14 számot együtt írták és hangszerelték, ezért nagyjából hasonló eszközökkel dolgoznak a dalok. Vannak zúzósabb és lassabb részek, összességében mégis lendületes.
Nagyon érdekes a teremtéshez való viszony, ami először a Snake Charmerben jelenik meg (a kígyó Ádám és Éva történetére utal, ahol a megrontó szerepét töltötte be), majd a Wishing Well dobja be „az ígéret földjét”, végül pedig a Fighting The Gravity misztikája teszi fel az i-re a pontot. Ez az utóbbi szám kicsit lehangolóra sikerült, túlteng benne a reménytelenség, a küzdés hiábavalósága, amit a sejtelmes sz-szekkel tovább erősít az elején és a végén ismétlődő „This makes no sense” (ennek nincs értelme) részlet. Most inkább nem bocsátkozom filozófiai fejtegetésekbe, miért lehet aktuális ez a hangulat – mindenki vonja le magának a tanulságokat.
Az ismétlés a Wishing Wellben például nagyon fülbe mászóvá tette a refrént, bár a „la da da da …”-nak nem sok értelme van, de kétségtelenül slágergyanús, mint oly sok hasonlóan handaszerű dal más együttesektől. Igazi „odamondósra” sikerült a Heart's All Gone, és kicsit hasonló a This is Home is, bár ez már kicsit hip-hopba hajló light-rock, ha lehet ilyet mondani.
Az egyik kedvenc sorom a Kaleidoscope-ból: „Stop draining the colour out of my scene”. Felesleges szó szerint lefordítani, sokkal fontosabb, amit összességében sugall – ne hagyjuk, hogy a negatív dolgok eluralkodjanak rajtunk, igenis őrizzük meg a színeket az életünkben. Ez a gondolatkör rajzolódott ki számomra a 11. dalban is, aminek a címe stílusosan a szerző monogramjából és a megírás dátumából áll. Mondjuk talán nem túl nagy biztatás, hogy „a legrosszabb még hátra van”, de mindenképp az újrakezdésre ösztönöz, hogy ne a múltban éljünk, hanem nyissunk a jövő felé.
Végül pár szót a szerelmes dalokról. Megszokhattuk, hogy a rockerek általában nyersebben éneklik meg az ilyen élményeiket, ez alól a Blink 182 sem kivétel. Mindezek mellett a számok elég negatív képet mutatnak - a Love Is Dangerous például kifejezetten elcsépelt hasonlatokat használ, és zeneileg is kicsit unalmasra sikeredett, de ezért bőven kárpótol a másik 13 egytől-egyig nagyon ötletes dal.
Jack White: Blunderbuss | 2012. április 24-én jelent meg Jack White első önálló lemeze Blunderbuss címmel. A zenészt már sokan ismerhetik például a White Stripes formációból, vagy a 2008-as James Bond-film főcímdala kapcsán, amelyet Alicia Keys-szel énekelt. White 37 évesen is sokoldalú, mindig képes megújulni, és egyelőre akármivel próbálkozott, azt sikerre vitte. Lássuk, mennyiben igaz ez az új albumára! Tovább
Leander: Szívidomár | Tíz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki az interneten csináljon zenei karriert, ma pedig már látjuk, hogy Magyarországon, ráadásul a rétegzenének számító metál terepen is sikerülhet. A Leander egyszemélyes projektnek indult, a Lady Gaga Bad Romance-ét feldolgozó dalt több mint egymilliószor nézték meg a Youtube-on, a Facebookon húszezres a rajongótábor, most pedig itt az első lemez a Nuclear Blast gondozásában. Tovább
Death Grips: The Money Store | A Death Grips az elmúlt évek legnagyobb meglepetésével és rejtélyével szolgált legújabb Money Store című albumukkal. Nemcsak, hogy felforgatták az ember eddigi elképzelését a kortárs hip-hop zenéről, de mind ezek mellett egy jelentős lemezcéggel szerződtették le legújabb albumukat, ami nem kis dolog elnézve a zenéhez való radikális hozzáállásukat. Tovább
Spiritualized: Sweet Heart Sweet Light | Az immár majdnem két évtizedes zenei múltra visszatekintő Spiritualized a 2008-as Songs in A&E után négy évvel új albummal jelentkezett, ami a zenekar folyamatos fejlődését ismét kissé új irányba terelte a Sweet Heart Sweet Light-al. Tovább
Carole King: The Legendary Demos | Carole King legújabb válogatáslemeze 2012. április 27-én jelent meg rajta az énekesnő legjobb, pályáját leginkább meghatározó eddig kiadatlan dalaival. Saját előadásában felújítva hallhatók a különböző amerikai pop-rock bandák révén más verzióban már slágerré nőtt számok, vagyis a hagyományos „besztofok”-hoz képest egységesebb hangzásvilágra számíthatunk évtizedek zenei tapasztalatával megspékelve. Tovább