Eleven Hold: Négy | A tavalyi klippremier után most meghallgattuk egyben az Eleven Hold nemrég megjelent albumát. Nem volt könnyű dolga a csapatnak, hiszen 2010-ben kezdtek csak ismét együtt dolgozni immár új énekessel. Szerintünk viszont ez egyáltalán nem rontotta a zenei teljesítményüket.
Alapvetően rock bandáról van szó, Moller Zsolt hangszíne pedig a poposabb változat felé vitte el. A dalok tehát otthon hallgatva nem annyira zúzósak, egy koncerten viszont biztosan nagyot ütnek. Ez alól kivétel a Jóízű méreg (személyes kedvencem), ami mind a hangszerelést, mind az éneket illetően vadabbra sikerült a többinél. Egyébként nem jellemző rájuk, hogy túlkombinálják a dolgokat – nagyon kellemes hangzást érnek el, a zenei világuk igényes és fiatalos. Az a típus, amit nyugodtan lehet például vonaton is hallgatni az utasok megbotránkoztatása nélkül (természetesen fülhallgatóval…).
A néhol Ákost idéző dalokban központi szerepű a szöveg. Itt-ott persze sablonos, mert sok tipikus hasonlattal is élnek, de egyes helyek már a kortárs költészet határait súrolják. A Ketten-hárman nagyon laza és könnyed, és még a Lécciben is érződik a csajok-sör-buli-utazás négyes, ami modernné és szerethetővé teszi őket.
De a gondtalanság és szerelem mellett sokszor komolyabb dolgokat is elővesznek, például az emberek érzéketlenségét egymás iránt, hogy nem törődünk a tömegben az egyes emberekkel, nem valósítjuk meg az álmainkat. Ennek a korosztálynak tipikus problémái ezek, és örülök, hogy előhozták, mert tényleg nemcsak a lazulásról szól az élet, hanem ott vannak a rosszul sikerült párkapcsolatok, és sokszor a kilátástalanság, az álmok mellett a bánat is. Szerencsére a srácok azért nem vitték túlzásba, a lemez nem kizárólag negatív dolgokról szól, sőt kifejezetten pozitív a kicsengése, mert a végére ismét az öröm kerekedik felül egy szökés tervét szövögetve, bár azért ott van az „együtt könnyebb nem remélni” is.
Többféle hangulatot megragadnak, nagyon igényesen zenélnek, a pesszimizmus és optimizmus között egyensúlyoznak. Aki egyszer figyelmesen hallgatja, azt hiszem, másodszor és harmadszor is oda fog figyelni az Eleven Hold dalaira. A zene kedvelőit is jó anyaggal látták el, és azokra is gondoltak, akik szeretik, ha egy dal nemcsak egy-két szavas refrénekből áll.
Stone Sour: The House of Gold & Bones - Part 2 | Corey Taylor sideprojectje, amely időközben főállású zenekarrá nőtte ki magát, befejezte eddigi legnagyobb horderejű munkáját, amely a dupla konceptalbum második felével vált teljessé. Megérte ennyit belefeccölni? Tovább
Wattican Punk Ballet: Playground | Az idei év nagy újdonsága amellett, hogy az A38 Hajó 10. születésnapját ünnepli, hogy az NKA-val közösen megjelentettek két lemezt. Ezek közül a Wattican Punk Ballet albuma már CD formátumban is elkészült, bemutatójára pedig az előzetes tervekkel szemben május 9-én az Akváriumban kerül majd sor. Tovább
Tavaly jelent meg Frenk harmadik nagylemeze, a Minden Ellen. A dalok nem igazán lázadóak, inkább a beletörődés hatja át őket. A Minden ellen tökéletesen illeszkedik Frenk eddigi munkásságába. Tovább
Ákos: Veled utazom | Meghallgattuk Ákos új maxiját: a „Veled utazom” c. remixgyűjteményt. A címadó dal eredetileg a „2084” című albumon jelent meg, és most az új kiadványon 8 verzióban bólogathatunk rá. Bólogattunk-bólogattunk, aztán ez jött ki belőle... Tovább
Óriás: Tűz, víz, repülő | Harmadik lemezét jelentette meg a közelmúltban az Óriás zenekar, ami azt a jól megszokott minőséget adja, amit eddig is kaptunk tőlük. Nem egy tökölős, félrebeszélős albumról van szó, hanem egy olyanról, ami szép aforizmákkal az arcodba üvölti az igazságot, ami egyébként nem túl fájdalmas. Aki azt mondja, hogy nincsen jó magyar lemez, hazudik. Itt a példa! Tovább