Hippie-hangulat a Müpa színpadán - MR2 Akusztik+, The Carbonfools

Április 1-jén vasárnap a Művészetek Palotája adott otthont a népszerű zenekar, a Carbonfools „újjászületésének”. Kíváncsian vártuk, mit sikerül akusztikusan kihozni a jól ismert pörgős számaikból, és egyáltalán hogy érzik majd magukat a srácok a székhez kötött közönség előtt.

megosztás
kapcsolódó linkek
- The Carbonfools a MyMusic-on!
kapcsolódó cikkek
- MR2 Akusztik+ a Müpában - The Carbonfools

A Carbon koncertjeinek általában van egy alaphangulata – a leglelkesebb rajongók megszokták, hogy alig pár lépés választja el őket a színpadtól, videózhatnak, sikítozhatnak, stb. Minderre a Müpában nem nyílt lehetőség, helyette viszont számos egyéb előny kínálkozott például a technikai felszereltség és az oly sokat emlegetett kiváló hangzás révén.

Már a jegyárakból valószínű volt, hogy nem a tini lányok lesznek többségben a közönség soraiban, hanem inkább a zene iránt komolyabban érdeklődők. Viszont akik ide nem jutottak el, hétvégén az m1-en bepótolhatják a lemaradást. (Persze a legjobb részeket úgyse lehet visszajátszani, de ez már legyen a nézők gondja.) Miután mindenki szerencsésen átevickélt a csúszós padlón az ülőhelyéig, és az illegális vizes palackok is visszakerültek a retikülökbe, a bemondó néni pedig (kissé túlvilági hangon) figyelmeztetett, hogy a mobiltelefonokat illik kikapcsolni – kezdetét vette a produkció.

A Hippie Song klipje nyitott a kivetítőn, majd megérkezett Pisti és Balázs. Már csak azért sem egyszerű koncert volt ez, mert szabályosan jelmezben voltak (kicsit mókásan): trapéz gatya, hosszú ing, napszemüveg, stb. A színpadon is szivárványszínű és strasszos vásznak hevertek itt-ott, illetve még a mikrofonállványt is beöltöztették, nehogy kilógjon a sorból. Az i-re a pontot a három statisztalány tette fel, akik a színpad bal sarkában lötyögtek, ücsörögtek, írtak-olvastak, szóval mindenféle hippie-s dolgot csináltak. A Santa Bay-nél Milán kifejezetten jól mutatott a napszemüvegén visszatükröződő reflektorral, Pisti pedig amellett, hogy totálisan George Harrison-képet vágott, egyre többet használja a mikrofont (mármint éneklés céljából).

A látvány tehát nagyon pontosan meg volt tervezve, a kivetítőkön is minden számhoz külön videó futott: a hóbagolytól a holdkrátereken át a tűzijátékig változatos és hangulatos motívumokkal. Azt mondjuk sajnálom, hogy a black rainbow-ra direktbe nem találtak ki valami vizuális effektet, de talán majd máskor.

Térjünk rá a lényegre, a zenére. Nagyon kitettek magukért, rengeteg újdonságot hoztak, például ott volt rögtön az elején a Hideaway egy szál gitárkísérettel. Helyből családias hangulatot teremtettek, ami később szó szerint is megvalósult, hiszen a Fehér családból hárman is közreműködtek egyszer ténylegesen is elfehérítve a színpadot (Adrienn és Gábor a Singer Street-tel, Fehér András zongorán és persze az elmaradhatatlan betétdallal), illetve id. Fekete István trombitán. A legjobban mégis az tetszett, hogy mennyi elismeréssel és büszkeséggel tapsolták meg egymást – hol látunk ma ilyen önzetlenséget még családon belül is?

Balázs egy interjúban már említette, hogy szólóénekesként szeretne olyan dalokat csinálni, amikben sokkal központibb az énekhang. Azt hiszem, ez most az együttes szintjén is megvalósult – néha annyira lírai volt, hogy egy tehetségkutató zsűritagjai azt mondhatná: „fiatalember, ez igen, végre valaki, aki belehal a dalba”.

A légkör a második-harmadik számra teljesen feloldódott, fokozatosan elkezdtek tobzódni a hangszerekben, úgyhogy néha már az ember gyomrában is szólt a zene, de épp ettől lett sokkal több, mint egy átlagos fellépés. A pörgős részeknél például csukott szemmel egy perc alatt el lehetett szédülni, ami azért valljuk be, ritka jelenség (és nem tanácsos utána rögtön felkelni a székről). Ismerve az eredeti verzióit a számoknak, kicsit olyan volt, mintha nem tombolták volna ki teljesen, hanem megtartották volna a lendületet egy feszültségponton, amitől még nagyobbat ütött az egész. Szóval hippie-hurrá, nagyon élvezetes, igazi csemege volt az este, és szerintem a közönség nagy része észre sem vette, hogy teljes 90 percig tartott a felvétel.

Bertoni

cimkék
- akusztik, carbonfools, Fehér Balázs, különlegesség, mr2, MÜPA, Művészetek Palotája

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. május 23.

Nekem is megvolt! Depeche Mode a Puskás Stadionban

Az élet nagy kérdéseit boncolgatjuk a következő cikkünkben, melyben körbejárjuk a Puskás Ferenc Stadiont, valamint a benne 2013. május 21-én megrendezésre került Depeche Mode-koncertet is. No, meg persze azt, hogy mi ez az őrület itt Magyarországon a zenekar körül... Tovább

2013. május 15.

Hallgatni arany – a The Carbonfools aranylemez-buliján jártunk

Mint megírtuk, fél évvel a megjelenését követően aranylemez lett a The Carbonfools legújabb, Carbonsweet névre hallgató stúdióalbuma. A zenekar a budapesti R33-ban vehette át az elismeréseket – barátok, családtagok, a sajtó és kétszáz szerencsés rajongó jelenlétében. Tovább

2013. május 13.

Valami újnak a kezdete? – a FreshFabrik 20 éves szülinapi koncertjén jártunk

20 éves a FreshFabrik zenekar. A régi szép fejrázós időket felidézendő lesétáltunk az A38 hajóra egy kis nosztalgiázásra. Akinek be kéne mutatnom a FF-ot, az ne olvasson tovább! Aki viszont egyszer is hallotta a Lamentation-t, vagy állt a kétezres évek elején a Sziget Nagyszínpad előtt egy FF koncerten, az érteni fogja a beszámoló lényegét. Tovább

2013. május 4.

Összefoglaló: Komáromi Napok 2013

Huszonkettedik alkalommal rendezték meg Komárom városának legnagyobb kulturális-szórakoztató eseményét, amelyet idén másodszor nem a Monostori Erődben, hanem a város szívében látogathattak meg az érdeklődők. Éppen ezért szinte végig teltház volt a Jókai ligetben, amely a program központjaként funkcionált. Tovább

2013. április 27.

Az Irie Maffia tesztelte a Parkot

A tavalyi év egyik legsikeresebb bulicentruma, a Budapest Park április 25-én ismét megnyitotta kapuit - először az Irie Maffia legénysége próbálhatta ki a Nagyszínpadot. Többezer emberre számítottak és az este 10 órai hangerő-korlátozáshoz igazították az ütemtervet - mindezekkel együtt a buli az ígéretekhez híven Nagyon Jó Lett! Tovább