Leander: Szívidomár | Tíz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki az interneten csináljon zenei karriert, ma pedig már látjuk, hogy Magyarországon, ráadásul a rétegzenének számító metál terepen is sikerülhet. A Leander egyszemélyes projektnek indult, a Lady Gaga Bad Romance-ét feldolgozó dalt több mint egymilliószor nézték meg a Youtube-on, a Facebookon húszezres a rajongótábor, most pedig itt az első lemez a Nuclear Blast gondozásában.
Az egykor a Babylonban zenélő Köteles Leander néhány éves munkával érte el mindazt, amiről sok ismeretlen zenész álmodik, és mára zenekart gyűjtve maga köré – köztük az ex-Nevermore gitáros Vörös Attilát – nagyjából telt házas koncerteken játszik. Így kell ezt!
Leander valóban okosan építette fel magát: az ominózus Lady Gaga-feldolgozás Brahms Magyar táncával keverve kellően poénos ahhoz, hogy sokan továbbküldjék, a Szomorú vasárnap pedig ismét csak ismertebb dallamokat szed szét és rak össze, hogy érzelmes húrokat pendítsen meg a lányok szívében, amely húrokat maga Leander jóképű fizimiskája már önmagában is megpendít. Mindezek mellett a zene ötletes, játékos, nem rest témák, hangulatok sorát keverni egy dalon belül a karcos zúzástól az érzelmes zongorabetétig és fülbemászóan dallamos refrénekig.
A korábban már a netről megismert számokat újrahangszerelték a lemezre, hiszen azokat Leander még egy személyben szólaltatta meg. Vörös Attila jelenléte csak még jobb gitártémákat eredményezett, bár e sorok írója számára például az Ördög naplója a lemezverzión már túlságosan kimódoltnak tűnik. Másik probléma, hogy az új számok minden ötletességükkel és téma-variálgatásukkal együtt sem olyan emlékezetesek, mint a korábbiak.
A legnagyobb rákfene a szövegvilág, ami fölfelé korhatáros: az „úgy fáj”-jellegű teátrális hangulatok, a szélsőségesen eltúlzott érzelmek tinédzserkorban még értőbb fülekre találnak, de harminc fölött már sokaknál egyszerűen giccsnek és modoroskodásnak hathat. Nekik érdemesebb inkább a hangszerekre koncentrálni, ugyanis a Jens Borgen (aki olyanokkal dolgozott együtt, mint az Opeth vagy a Katatonia) által jegyzett hangzás abszolút telitalálat. Helyén van a súly, remekül szólnak a gitárok.
A Szívidomár album tehát egyszerre összegzése a korábbi „one man show” korszaknak és útkijelölés zenekarként. Rajongóknak kötelező, de érdemes megismerkedni vele azoknak is, akik nyitottak a tehetséges új bandák felé is – a Leanderről még sokat fogunk hallani.
Stone Sour: The House of Gold & Bones - Part 2 | Corey Taylor sideprojectje, amely időközben főállású zenekarrá nőtte ki magát, befejezte eddigi legnagyobb horderejű munkáját, amely a dupla konceptalbum második felével vált teljessé. Megérte ennyit belefeccölni? Tovább
Wattican Punk Ballet: Playground | Az idei év nagy újdonsága amellett, hogy az A38 Hajó 10. születésnapját ünnepli, hogy az NKA-val közösen megjelentettek két lemezt. Ezek közül a Wattican Punk Ballet albuma már CD formátumban is elkészült, bemutatójára pedig az előzetes tervekkel szemben május 9-én az Akváriumban kerül majd sor. Tovább
Tavaly jelent meg Frenk harmadik nagylemeze, a Minden Ellen. A dalok nem igazán lázadóak, inkább a beletörődés hatja át őket. A Minden ellen tökéletesen illeszkedik Frenk eddigi munkásságába. Tovább
Ákos: Veled utazom | Meghallgattuk Ákos új maxiját: a „Veled utazom” c. remixgyűjteményt. A címadó dal eredetileg a „2084” című albumon jelent meg, és most az új kiadványon 8 verzióban bólogathatunk rá. Bólogattunk-bólogattunk, aztán ez jött ki belőle... Tovább
Óriás: Tűz, víz, repülő | Harmadik lemezét jelentette meg a közelmúltban az Óriás zenekar, ami azt a jól megszokott minőséget adja, amit eddig is kaptunk tőlük. Nem egy tökölős, félrebeszélős albumról van szó, hanem egy olyanról, ami szép aforizmákkal az arcodba üvölti az igazságot, ami egyébként nem túl fájdalmas. Aki azt mondja, hogy nincsen jó magyar lemez, hazudik. Itt a példa! Tovább