A csapat kezdeti zenéjét a ’70-es évek második felének new wave és punk rock zenéje ihlette, a folytatást pedig a Led Zeppelin és a ’80-as évek amerikai rock zenéje. Kiemelkedő a lemezről legismertebb dal, a Ruby, ami egy szakítást mesél el a sértett szemszögéből, ahol a másik fél csak játszott, így a szerelmes félnek el kell hinni, hogy a románcnak sosem lehet folytatása. Az I predict a riot egy „lázadás eljöveteléről” szól, ahol egy városban egy barátot megvernek mert a rendőrnek nem volt szimpatikus, majd egy másik ember próbál taxit fogni, de valaki beleköt, mondván, ő előbb látta meg a taxit és lányok meztelenül rohangálnak, hogy egy fontot kérjenek kondomra… A dal valójában társadalmi kritika, hogy a rohanó világban minden a feje tetejére állt, mindenki a saját érdekeit védi, olyan áron, hogy másokat is képes elnyomni. Másrészt az „egyéniségüket védő és kereső” fiatalok mindent elkövetnek, hogy felhívják magukra a figyelmet, amivel éppen hogy nevetségessé teszik magukat. A Never miss a beat olyan „csavargókról” szól, akik épp attól boldogok, hogy nem tudnak semmit, azért nem járnak iskolába, mert nem akarnak, nincs kedvük egy bizonyos társaságba járni, így nem mennek. Ők egy független szociális réteg, akik csak a legközelebbi haverjaikkal lógnak, nem játsszák meg magukat mert tudják, hogy a színészkedéstől és az etika betartásától lennének lelki betegek. Mindent kihagynak, mégsem hagynak ki semmit. Az Everything is average nowdays egy olyan közegről szól, akiknek nincs lehetősége kitörni, minden nap átlagos, de épp ettől érzik szabadnak magukat mert nincsenek korlátok közé szorítva, ha lehetőségük lenne változtatni, se tennék meg, így mindig azt tehetik, amit akarnak, engedélyt se kell kérniük. A Listen to your head hangzásában melankolikus, szövegében filozofikus. Az élet valós dolgairól szól, millió esélyről és csak egyetlen életről, millió sorsról, hogy azokból a miénk csak egy. „Ha életben akarsz maradni, halottnak kell tettetned magad. Ne hallgass a szívedre, csak az eszedre!” Az elrontott sorsok sokasága végtelen és dolgok, amikről sosem beszélünk, az élet a pokol és a mennyország között van, minden elviselhető, csak félünk a jövőtől mert a múltat megváltoztatni már nem lehet. Az Everyday I love you less and less klipje irónikus, ahogy a csontváz mintájú ruhák szimbolizálják a teljes mértékű elmúlást mert ahogy minden nappal egyre kevésbé ragaszkodunk a múlthoz, lelkileg egyre könnyebbek leszünk. A Little shocks és az On the run a Depeche Mode hangzására emlékeztet, míg az album többi dala a Beatles és az Oasis stílusának keveredése.

 

Összességében a lemez jó, viszont hátrányára válik, hogy míg a cd 1. fele pörgős, Green Day-hangzású, addig a 2. felén szinte el lehet aludni. A gyors és lassú számokat klasszikus módon, felváltva kellett volna a tracklistán szerepeltetni, mert így sokaknak úgy tűnhet, hogy az album nem szórakoztató, pedig vannak dalok, amik jől példázzák, hogy a cd-t érdemes sokszor meghallgatni és a zenekarért is tovább szeretni vagy egyáltalán megismerni őket. Mindenesetre tudták hozni az előbb említett elődeik színvonalát, ettől válnak emlékezetessé. 

 

MyMusic értékelés: 8/10

 

Kaiser Chiefs: Souvenir: The Singles

 

1. Oh My God

2. Ruby

3. I Predict a Riot

4. Never Miss a Beat

5. Everything Is Average Nowadays

6. The Angry Mob

7. Listen to Your Head

8. Every Day I Love You Less and Less

9. Little Shocks

10. Love's Not a Competition (But I'm Winning)

11. Good Days Bad Days

12. On the Run

13. You Can Have It All (Ian Brodie Remix)

14. Modern Way

15. Man on Mars

16. Kinda Girl You Are