3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. március 9.

Simple Plan örökifjaknak

Copyright:

Simple Plan - Taking One For The Team | Ebben a bandában az a jó, hogy amikor hallgatod, 16 évesnek érzed magad. Nem számít, hogy melyik lemez melyik dala pörög éppen, az életkormutató megáll és az örök tinédzser állapotában mumifikálódsz. Imádat van!

Nem mondom, hogy elsiették a srácok a dolgot, hiszen öt évet várattak minket az új lemezzel, de ennyi popdallamot valahonnan össze kell gereblyézni. Úgyhogy én egyáltalán nem haragszom Pierre-ékre, hiszen ez az album olyan laza, hogy képes átfolyni egy páncélajtó alatt, összeállni a túloldalon és letolt gatyával az arcodba fingani. Tényleg süt az egészből az a tinikori szabadságérzet, amikor azt hiszed, hogy mindenre képes vagy és az egész világ csak egy hatalmas játszótér, amit a Te szórakoztatásod céljából építettek. És ehhez csak hozzátesz az a dolog, hogy a srácok a pop-punk fogalmát kettészedték és most nem csak a fent említett stílusban írtak dalokat, hanem külön popot és külön punkot is. Az olyan királyságokat, mint a Singing In The Rain és az I Don't Wanna Go To Bed körülvenni olyan elsöprő lendületű és emlékezetes alkotásokkal, mint az I Refuse vagy a Nostalgic, egyszerűen tökéletes elgondolás. Nekem személy szerint kicsit sok a lassú dal és talán a szövegek tartalménak sem ártana egy kis változatosság a szeretlek-utállak tengelytől elszakadva, de egye fene, a rajongók 75%-a úgyis nőnemű.

14 dalt kapunk a pénzünkért, amely 46 percen keresztül szórakoztat minket és ha leszámítjuk az utolsó két dalt, akkor engem 100%-osan meg is vettek a kanadai arcok. Nekem pont ez volt a gondom az előző koronggal is, hogy átestek a ló túloldalára és megpróbáltak elaltani a ballada-tengerrel. Szerencsére itt észhez kaptak, rájöttek, hogy öregszenek és kell még az adrenalin a színpadon, hogy nehogy elbubbantsanak két C-moll között, úgyhogy a lassabb tételek helyett inkább élvezhető, kellemes pop vagy éppen reggae kompozíciókkal örvendeztetik meg hallójáratainkat. És ez bizony annyira kellett, mint Vida Ildikónak az angoltolmács, úgyhogy én boldog lennék, ha a következőkben is ez a tendencia folytatódna. Annyit viszont mindenképpen kérnem kell, hogy nem kell Fall Out Boy-komplexusba esni és elmenni a nonstop pop irányába, tessék megtartani az egyensúlyt, ha kell, akkor csak ötévente lemezt kihozni, és élvezhető, prögős, fogós dalokkal teletömni azt. Köszönöm!

 

 

A MyMusic értékelése: 9/10

Simple Plan - Taking One For The Team (2016)

Tracklist:
01 - Opinion Overload
02 - Boom!
03 - Kiss Me Like Nomoby's Watching
04 - Farewell (feat. Jordan Pundik)
05 - Singing In The Rain (feat. R. City)
06 - Everything Sucks
07 - I Refuse
08 - I Don't Wanna Go To Bed (feat. Nelly)
09 - Nostalgic
10 - Perfectly Perfect
11 - I Don't Wanna Be Sad
12 - P. S. I Hate You
13 - Problem Child
14 - I Dream About You (feat. Juliet Simms)

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky