1. |
Dalszöveg: Jónás a cetben
Egy új szem kinyitásának hajnalán, amikor szivárványtól édes a szám, varázsesőben élvezni a csillámlást szeretnék most veled. És az egész dzsungel megtelik valaminek a képzeletével, ami még nem mese, de már ébred…
Jónás a cetben,
Homok a szélben,
Légy a levesben,
Kés a vajban,
Órák a percben,
Tükör a képben,
Tenger a cseppben,
Csend a zajban,
Mit tanulsz, mondd, mit tanulsz?
Itt vagyok most is, csak más alakban,
Mit teszel, nézd, mit teszel!
Csalódni fogsz önmagadban.
Lábnyom a hóban,
Csorba az élben,
Csillag az űrben,
Könny a szemben,
Rossz van a jóban,
Nyár van a télben,
Ezer az egyben,
Rend a zűrben,
Porszem a gépben,
Ember a vízben,
Szamár a ködben,
Barát a bajban,
Jég a lékben,
Sótlan az ízben,
Cserép a földben,
Béke a harcban
A tudatom egyben, neonfényben.
És csak a tükörben láthatom.
De test és szellem egymás ellen
Ritkán vét, azt már tudom..
Kulacs a vízben
Kert a kutyában
Hegy a kráterben
föld a sírban
Sejt a magban
Lány a fiúban
mondat a szóban
kotta a hangban
Mit tanulsz, mondd, mit tanulsz?
Itt vagyok most is, csak más alakban,
Mit teszel, nézd, mit teszel!
Csalódni fogsz önmagadban.
Kesztyű a kézben
Erdő a fában
Kaptár a méhben
Lyuk van a sajtban
Kazal a tűben
sor a betűben
kapa a nyélben
tenyér az arcban
Hordó a borban
tojás a tyúkban
Háló a halban
Utca a házban
Bilincs a kézben
Ér a vérben
Pint a literben
hús a csontban
dalszöveg
Jónás a cetben |
0:00 |
|
2. |
a kicsi érdemekkel alig él
kéziféke kikopik a fokán, … pedig
kellem elől, aki “unom a halált”
szabadalommal ugat, akarok én is
Aki ma rámmutat törökül ért.
Feketelevessel a kalapomat önti,
és nem az emel eleget elém,
aki, ha közeleg a vége a lakatot őrzi…
Ugatok én…
Néha néz a fotód – Ki fogok szállni…
A látomásodat keretezem éppen,
amin ellenem a hazafi kicsi katonák…
betegre csikarnak, mint a lopott étel
Ugatok én…
dalszöveg
Ugat |
0:00 |
|
3. |
Dalszöveg: Bársony lennék
Zsiráfokkal barátkozó pávák, gyíkok, gazellák, a fékevesztett öntudatukkal az erdõt széthajtogatják. Én egy gombán fekszem, erszényemben sóskalevéllel, friss hírekkel ébred a vérben a reggeli kényszerbújócskára a vágy. És indulhat a tánc... A szoknyámra most delfinek ülnek, az orruk a vállamon,hatalmas bérfákkal a háttérben egy patakkal álmodom, ahol a futrinka lett a király, az állatok istene; feladja postán a vidrát mézzel bérmentesítve És indulhat a tánc... Ébrenlét, Éber lét, Ébrenlét, Éber lét... Aztán elõkerülnek az ormányosak és évekig tartanak. Rossz kezekbe kerül az erdõ, ugat és megharap közben kenyeret szelnek a varjak és a lóvá tett Ég alatt a fennsík elolvad, fordul a táj, de a futrinka ittmarad.
És indulhat a tánc... Ébrenlét, Éber lét, Ébrenlét, Éber lét...
dalszöveg
Bársony lennék |
0:00 |
|
4. |
Dalszöveg: Életveszélyban
Nincs rendben a tudatom.
Amit gondolok, nem úgy gondolom.
Nincs bennem nyugalom. Pihenni kár.
Gyere ide, én nem megyek sehová!
Ő mindent megtesz azért, hogy meg ne tudjam.
Hogy meg ne tudjam sohasem, milyen lehet egyáltalán:
lebontani a káprázatot és meglátni, amit már sejtettem is talán.
Minden sejtem fáj, összetépett nyersanyagokból ragaszthatatlanná áll majd (újra) össze a kép. Minden percért kár, nyugszik a Nap, Pál, Kata, Péter, holnap majd talán zölden vár kinn újra a rét…
Nincs vége,ha feladom.
Csupa nyelvbotlás, sekély oltalom…
Elképzelt utakon megyek tovább.
Fulladozom, de nem veszek levegőt!
Ez mindent megtesz azért, hogy meg ne tudjam.
Hogy meg ne tudjam sohasem, milyen lehet egyáltalán:
lebontani a káprázatot és meglátni, amit már sejtettem is talán.
Minden sejtem fáj, összetépett nyersanyagokból ragaszthatatlanná áll majd (újra) össze a kép. Minden percért kár, nyugszik a Nap, Pál, Kata, Péter, holnap majd talán zölden vár kinn újra a rét…
dalszöveg
Életveszélyban |
0:00 |
|
5. |
F#, A, H, D, X, Y, 547, 8kOhm, F#, A, H, D, X, Y, 547, 8kOhm. Államférfi a gatyám... Államférfi a gatyám, Államférfi a gatyám. Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak. Nem, ha néki cipellõt, bõnadrágot varrnak. De sarkantyús csizmával, kócsagtollas fõvel, illik gyöngyös pártával, magyar fõkötõvel. Esés lesz a vége. F#, A, H, D, X, Y, 547, 8kOhm, F#, A, H, D, X, Y, 547, 8kOhm. Márványtenger a hazám, Márványtenger a hazám, márványtenger a hazám... Az én ingem lengyel gyolcs, csak, hogy rojtja nincsen. Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen. Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne. Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne. Esés lesz a vége...
dalszöveg
Megfogtam |
0:00 |
|
6. |
Dalszöveg: Ezeket csak úgy elképzeltem…
Magamon kívül, magam mellé kitalálok egy lényt, aki úgy szeret engem, mint az énem szereti az ént. Formává válva, formaként, megszülök egy gént, ami híveimben él késõbb, hogy szeressék a fényt. A fényt..., a fényt...
Milyen jó ezeket mondani, miközben el is képzelem. A dolognak bennem teste van, s az útja végtelen. Életem nélkül élettelenné válik egy kis remény, ami árva lelket ápol bennem, hogy az ne legyen olyan szegény. Szegény... szegény...
Végtelen út, teste van, elképzelem, hogy este van. A sötét kész várni rám és jó a kitalált fényhiány. Hitemben bízva, hitem nincs. Szívemen tátog a lék. De nincs baj, amíg úgy érzem, hogy valahol kék az ég... Az ég... az ég...
Végtelen út, teste van, elképzelem, hogy este van. A sötét kész várni rám és jó a kitalált fényhiány.
dalszöveg
Ezeket csak úgy elképzeltem… |
0:00 |
|
7. |
Dalszöveg: Kukimaci, Sünló
Változtass engem egérré, mikulás, a búzát -- azt meg kenyérré! Egy begombolatlan szaténing vagyok. Az állatok magját a gallérom szórja szét. Átlépted ezzel a palotám küszöbét. A paradigmákat földhöz vághatod. Most egy megvallatlan vallomás vagyok. De félszavaimat elfújja a szél. Te közben hűtlen maradsz, a lénynek neveket adsz. Ha tévedsz, akkor a jó! Kukimaci, vagy sünló!
dalszöveg
Kukimaci, Sünló |
0:00 |
|
8. |
Klorofília, klorofília, klorofília, klorofília…
Élővízben is halott voltam, A holt földön is élek most Pitypangokkal reggelizem, Míg a szívem borja tejet szop. Juhar vagyok reggelente, Mocsári kőris délután, Madarakat etetek a testemmel, S az Erdő Anyja figyel rám.
Ég a tűz, érzem a húsomon, Esik az eső, érzem a tűzön, A messzi ködből a jegenyék árnyát Reccsenő ággal a hajadba tűzöm. A Teremtés pora hullt alá akkor, Az ajkadon lóhere nedve virult, A klorofill mélyébe szorult lelkünk A parazsam ölén felszabadult.
Klorofília, klorofília, klorofília, klorofília…
Ízlelj szét és kacsints át, Szagolj meg egy pacsirtát!
Klorofília, klorofília, klorofília, klorofília…
dalszöveg
Klorofília |
0:00 |
|
9. |
Egy szerzetes autót feltalál. Delfinvér az autó oldalán. Itt a bálna feláll, helyére áll a lány. Mögötte látszik, hogy mozdul a Sorskerék. Szamártejben fürdõzõ király, éjjelente megváltásra vár. De habzik a fákon a romlott delfinvér. Táncol az égen az Oltáriszentség. Közben Delphoiban egy házban nincs sötét. A párna alatt három gyertya ég. A király lezárja egy szerzetes szemét. A fõkamarást függöny rejti el. Szamártejben fürdõzõ király, éjjelente megváltásra vár. De habzik a fákon a romlott delfinvér. Táncol az égen az Oltáriszentség.
dalszöveg
Szamártej |
0:00 |
|
10. |
Fáraszt a látványa ennek a képnek. Hárman vagyok és kincset beszél. Hová tér vágyak a messze elérek, leteszik mámor és aszfalt és dér. Rég volt. Álmai fésül a beltenger látszik, ha ontva a bél és alszik és nem marad ébren az erdõ, a város, csak egy, aki fél. Fény árad. Árad a fény, értem. Ébredj, áldott egész! És elszáradnál a Vénusz hasán. Hazatér végre és játszani vár, símogatnád a Szentjánoskutyát. Oktalan ontott bûzös beszéd, szép folt, ruhára szõrbõl. Elhagyott róka az út közepén,átölel, átemel, hozzáér. Fény árad. Árad a fény, értem.
dalszöveg
Vénusz hasán |
0:00 |
|
11. |
A két világ közt a pajta áll
Fial az éjszaka, forog a táj
A ménes álmán valaki jár
Oson a réteken át
A ménes álma fekete vér
Csorog az abrakon, csepeg a tajték
Hirtelen felhasad az ég
Valami szörnyű történt
Hátulról füst jön elő, az erdő nyugtalan
A varázsló elmenekül, három titka van
Ég a pajta… ég a pajta… ég a pajta!
Az eljövendő múlt sötétjén át,
a varázsló látni kívánja
az egyetlen kiutat
a két világ között.
Tűz, jöjj velem!...
Ég a pajta… ég a pajta… ég a pajta!
dalszöveg
Ég a Pajta |
0:00 |
|
12. |
Végtelenül mély kútba
Belédoblak, belé…
Végtelenül mély kútba,
Bagoly kikezdi húsom.
Állommadár, ölts testet!
Nyiss sebeket rajtam!
Álommadár véred hull,
s kútból feltör!
Neveimet kútba kiáltottátok
Madarak szállnak…, sorsa millió…
Kitapintotta a tél a pulzusom
Rügyeket alél el a hó
Megváltást rendel elébem a héthatár
S szemeimmé lesznek a varjak hirtelen
Nevesincs báró ingó seregét
A föld alá feledem
Árnyak követik a léptem,
szivárványt hánynak fekete-fehéren,
a fákkal betakart testtől
megszületünk ketten a maradék vérből
A haragvó isten fiai vérét issza most
A haragvó isten fiai vérét issza most
A haragvó isten fiai vérét issza most
iszza-isszaaa
Kezemben a Sorssal a völgyben lépkedek.
Az igazság vagy a titkok völgye ez?
Hordhatom-e itt érzékeny hullámat
az ősök és unokák földjén?
Tej csordogál bugyraiból az Égnek,
Negyven napig folyt a tej
Partravetett hal tátog a víz felé,
de a víz is már csupa tej…
Árnyak követik a léptem,
szivárványt hánynak fekete-fehéren,
a fákkal betakart testtől
megszületünk ketten a maradék vérből
A haragvó isten fiai vérét issza most
A haragvó isten fiai vérét issza most
A haragvó isten fiai vérét issza most
iszza-isszaaa
S végül kioltottátok a lángom…
Hajamból feltör az égbe az indigó.
Porból lettem, porrá változom,
De a hajnal a véremből való.
Végtelenül mély kútba
Belédoblak, belé
Végtelenül mély kútba
Bagoly kikezdi húsom.
Állommadár ölts testet!
Nyiss sebeket rajtam!
Álommadár véred hull,
s kútból feltör!
dalszöveg
Indigó |
0:00 |
|