| 1. |
Bontják a kordont, a rácsok végre körülöttem dőlnek
de hiába hogyha közben mégsem engedem el őket
aki eddig fogva tartott, az most szaladhat utánam
szökött fegyenc vagyok, ő meg a smasszer és lassabban fut nálam
Csak abban bízom, hogy közben egyszer sem fogok elesni
és a rendőrség sem talál rám, hiába kezd el keresni
csak az a néhány barna, szőke, magas, alacsony és a közepes,
a vörös, a zöld és a barna szemű, meg az egy, az a szemüveges
körbejárom az egész világot,
hogy tudjam, hogy jó nekem itt
könnyebb úgy hazudni magamnak,
hogyha bennem élhet ez a hit
Mert most is egy sablonos, fals számot gitározom itt neked éppen
amit csak azért írtam, mert unatkoztam, és nem azért mert művésznek érzem
magamat, mert sajna manapság nem adják olcsón azt az egyéniséget
amitől az a vörös, a barna és a szőke számomra többet érhet
körbejárom az egész világot,
hogy tudjam, hogy jó nekem itt
könnyebb úgy hazudni magamnak,
hogyha bennem élhet ez a hit
Mögöttem alkony, előttem pedig egy vörös téglafal,
a kettő közt állok, csak nem látszom, mert egy árnyék eltakar
És tudom, ha mondjuk egyszer megint tizenöt éves lennék
akkor nem lennél te sem, és ő sem, és mi sem és másoknak énekelnék
de azt is tudom, hogy ha így lenne, akkor miről szólna ez a dal:
hogy bontják a kordont és hiába minden, mert egy árnyék eltakar
dalszöveg
Kordon |
0:00 |
|
| 2. |
Dalszöveg: A régi gumipanklányok balladája
tankcsapda koncerten találkoztunk,
a pogóban sodródott mellém
egymásra néztünk, és egyből tudtuk,
hogy vele töltöm el az estém
átöleltem a karjaimmal
és mosolyogtunk egymásra,
majd következett az egyszerű dal,
test a testnek, nyelv a szájba
bemutatkoztunk egymásnak,
de a nevére nem emlékszem,
pedig bejelölt engem az iwiwen másnap,
de azonnal kitöröltem
alacsony, hosszú szőke, kék szem,
nirvana póló, kis szoknya,
szegecselt öv volt rajta és nem
túl kirívó csíkos harisnya
így ért véget a koncertünk
és az éjjel-nappali boltba
elmentünk aztán, hogy befektessünk
egy nagy üveg kannásborba
együtt hánytunk a részegségtől
a hídról a nagy folyóba,
és vártuk, mikor csúszhat a tőr
a puha, kibélelt tokba
tökéletes volt a teste, mint a
fröccsöntött babáknak,
nem kellett mondani, magától tudta,
a fiúk mire vágynak
és pár nap múlva vele ismerkedtem
meg ismét a buszra várva,
és rájöttem akkor, hogy szerelmes lettem
az összes gumipanklányba
de eltelt már jó tíz év azóta
és én nem öregedtem mégse,
tegnap láttam őt a teszkóba',
neki gyereke van, meg férje
úgy tűnik, mostmár mind felnőttek
a régi gumipanklányok,
de amit elmondtam, azok így történtek
és most befejezem, mert hányok
dalszöveg
A régi gumipanklányok balladája |
2:16 |
|
| 3. |
olyan, mint egy furcsa játék
egy öntudatlan, szép ajándék
nincs esély rá, hogy újrakezdheted
ha mégis lenne, hát akkor sem teszed
csak megvakulsz a napsugártól
fényeket látsz az éjszakából
és kezed csendben a tűzbe tartod
és ízlelgeted a virágillatot
a fájdalomtól telitorokkal
üvölteni, néha semmi okkal
az ágyban fekve, elfetrengve
másnap délig, aztán alva kelve
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
hajad selymét körbefonni
melléd ülni és a kezed fogni
tőled egykét pofont kapni
sírva téged menni hagyni
hóba esni a fagyos télben
és jó lenne majd egyszer a szélben
nagy farkú négerekkel állni
részegen és röhögve hányni
felfedezni egy titkos ajtót
összetörni egy kölcsönautót
rendőrökkel versenyezni
parkban este szeretkezni
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
sört vedelni, füvet szívni
hanyatt esni és verset írni
gitározva, jót zenélve
érted és csak a mának élve
elfelejteni a törvényeket
ha hátrahagynád a rég megunt helyed
hogy megláthasd a napvilágot
ami napvilágot benned látott
megérezni a szennyvíz illatát
a boldogságod rothadásszagát
egy nagyot dobni még utolsóra
és mosolyogva feküdni a koporsóba
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
azt hiszed, rosszul élsz
hidd el, hogy sírni boldogság
nem tudod, mennyit érsz
lehet, semmit, de elrontani nehéz
dalszöveg
Na tessék! |
3:34 |
|
| 4. |
Elmúlt a tél és elmúlt a tavasz,
csiripel a 'süt a nap', a gond is egy, csak az,
hogy önmagammal kéz a kézben
mégsem érzem végleg készen
magamat arra, hogy az összes álmom
velem tartson, ha megtalálom,
de ha szükség lesz rá, én megteszem,
mert a bizalom az egyetlen fegyverem
Állj fel végre, kérlek - látod
a sült galambot várod - mégis
mitől kéne félned, a végén
úgyis megcsinálod
Szabad ez a szerelem és szabad ez a nyár,
a tükörbe nézve egy félisten áll
ott és tudja mindig, mit kell tennem,
ha hitem vesztem majd mindenben
kutyák vesznek körül, ugatnak,
ugathatnak, de nem harapnak,
mert tudják jól, itt melyik mennyit ér,
hát leszarom, és leszek inkább én a sintér!
dalszöveg
Állj fel! |
3:13 |
|
| 5. |
már ébredésem előtt, álmomban
már akkor is csak rád gondoltam
tükörbe néztem csupasz seggel
és azt mondtam, te kellesz ma reggel!
tested bekenném a sárga lével
majd minden csepped szép egyesével
epedő nyelvemhez ér
ez az érzés mindent megér
úgy vágyom rád,
MÉZESKENYÉR!
le a boltba gyorsan tejér'
nincsen nálam pénz most elég
hogy lesz ebből
MÉZESKENYÉR?
nem kell gaz, nem vagyok tehén,
nem kell sajt, nem vagyok egér,
te kellesz csak
MÉZESKENYÉR!
nem tudod, hogy milyen régen várlak
de sajnos gyorsan nőnek a mézárak
nélküled hogyan éljem a rohadt életet?
utálom is ezért a kibaszott méheket!
hiányod már nem bírom szusszal
a szabadság hídon leszek az első busszal
nélküled semmit sem ér
életem már véget ér
nem kellesz hát,
MÉZESKENYÉR!
dalszöveg
Mézeskenyér |
2:50 |
|
| 6. |
még egy-két üres taktus
mielőtt kezdődik az aktus
mindig kell pár perc előjáték
előbb van persze vége
mielőtt még végetérne
mi a pontos nem volt példa rá még
nem egy tipikus egércsapda
finoman húz, visszatartva
tükörből se könnyű észrevenni
magad után húzod csendben
azt hiszed, minden rendben
azt hiszed, minden rendben
de ha álmodban voltál űrhajós
és hallottad, mit a füledbe súg az örök jós
te palackba öntöd a testedet
de a víz alatt lélegezni semmiképp nem lehet
most végre minden így jó
farkadba harapó kígyó,
boldogság még hosszabbá válni
önelégült kézmozdulat
viszlát, utolsó vonat!
nem könnyű a véletlennel bánni
szabályos szivárványok
vajkrém arcú vidám lányok
hülyeség volt szarnak megszületni
sajnos már nincs mit tenni
lassanként kárba menni
ennél már színesebb űr a semmi
dalszöveg
Ne fáradj! |
0:00 |
|
| 7. |
Dalszöveg: Buzi Hiperkarmás
lám, itt van az élet sója,
hogy édesítse a szám,
hogy közben pengessek pár hangot a dallamán
én nem leszek gyógyítója
semmilyen fekélynek,
hogy végül minden hangszerén én zenéljek
megtanultam, mert sokszor szóltak, hogy 'fingszagú minden mondatod',
de a lába közt az ember, tudod, úgysem érez szagokat,
hát térdelj csak tovább és mondd, ki tudja, meddig mondhatod
és nem értem, mit akar a sok vízszintes csíkos pólós konzumhulla,
mert az én vektorom mindig fölfelé mutat, a szorzatunk, akárhogy nézem, nulla
ez az élet, hogyha mégsem volna szégyenfoltja
valakinek, aki éppenséggel pont nem lát,
ha csak egyszer mondjuk rám dőlne a végzet tornya,
hogy megpillantsam hibás fogsorát
refrén:
látom, de nem hiszem, mégis élvezem
érzem, amit te nem, hallod itt-e benn: "igen, ez én vagyok"
látom, de nem hiszem, mégis élvezem
érzem, amit te nem
tietek a mennyek országa, szóval legyetek vele nagyon boldogok,
mert közületek vagyok én is, kézzel-lábbal ellene hiába-hiába harcolok
de ha performanszként elég nektek a szabadtér és négy akkord,
akkor bizonyára nem zavar az sem, hogyha a sor végén most nincs rím
aki másként él, az mindig fél, hogy másként éljen,
mint az a valak, aki éppenséggel pont nem lát
és ha végül aztán a tömegből ki nem lép mégsem
nem láthatom a hibás fogsorát
refrén
láfádószó:
kérem, de nem kapom, mégsem fáj
megszerzem, de eldobom, nézz csak rám
szólok, ha mondhatom, kuss és állj!
mert az okosok mindig jobban tudják
dalszöveg
Buzi Hiperkarmás |
4:23 |
|