Klasszikusok | U2: The Joshua Tree

megosztás
kapcsolódó linkek

Végül úgy érezték, hogy a páros The Joshua Tree túl sok lenne egy meghallgatáshoz, így nyolc dal demók, koncertszámok és b-side felvételek formájában élt tovább (pl. a With or without you kislemezen jelentek meg a Luminous Time és a Walk to the water c. számok, melyek nélkül The Edge szerint a With or without you-t nem is lehet igazán értelmezni). Az album megjelenésének 20. évfordulója alkalmából a zenekar újramaszterelte az albumot. A szimpla CD mellett 2CD-s deluxe verzió is forgalomba került, mely már a b-side felvételeket is tartalmazza.

Producernek ismét Brian Enot kérték fel, aki az UF-t is gondozta, de az album készítése során több probléma merült fel, így három számot, jelesül a közönségkedvenc With or without you-t, a Bono komolykodó éneke miatt sokak által savazott Bullet the blue sky-t és a kezdő Where the streets have no name-t Steve Lillywhite keverte. A Where the streets-t Eno túl hosszúnak találta, kezdő akkordját is kifogásolta, ezért akarta törölni, így került Lillywhite kezébe. Szerencsére. A U2 legemlékezetesebb albumindító száma lett belőle. A zúgó szintiködből The Edge fokozatosan előtűnő cserregő gitárja tökéletesen átadja azt az érzést, amit a mondabeli Amerika végtelen lehetőségeinek, szabadságának tapasztalata keltett a fiúkban. Ugyanakkor, ez a dal arról is szól, hogy ilyen kezdet után hogyan vesztek el a jelentések, hogyan tűntek el a nagy álmok az amerikai jólétben, hogyan lett a dolgos tervekkel teli telepesből spiritualizálatlan tohonya középosztálybeli városlakó. Ehhez a dalhoz fűződik a legendás Main street és 7th Avenue sarki bolt tetején történt videoklip forgatás is. A beszámolók szerint 30.000 rajongó gyűlt össze, hogy ezt megtekinthesse, és közlekedési dugót okozzon. Az I still haven’t found what I’m looking for, zengedezős dobjaival újraértelmezi a gospel fogalmát, és tükrözi a fiúk vallásos hitében (a Boy kiadása óta) bekövetkezett változásokat.

A With or without you-val jutottak el leginkább a szenvedélyes szerelmes dalokhoz („rock and roll bolero”). A dal egyszerű akkordmenetével, sodró feszültségével és egyre terebélyesedő hangképével nem véletlenül lett a banda legnépszerűbb felvétele. A Bullet the blue sky-t olyan sokan megrótták már. Én nem teszem. Nekem tetszik The Edge slide-próbálkozása (egyesek Ry Coodert helyezik koefficiensi pozícióba, mások Jimmy Page-et váldolják) és a dal sötétlő légköre is hatásos – itt szerepel a szöveg közül legerőteljesebben az USA-ellenesség.

1 2 3

cimkék
- u2

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább