2009. február 19. | -gabriella-

Vad Fruttik: Hol voltak a Fonogramról a jó zenekarok?

Likó Marcellel, a Vad Fruttik énekesével a Fonogram díjátadóról beszélgettünk, egyszer előtte, egyszer pedig utána. Egy érdekes interjú a magyar zenei életről, arról, hogy milyen is részt venni egy ilyen gálán, és ennek vajon milyen jelentősége lehet egy együttes számára. Le lehet vonni a következtetéseket...

Milyen érzés, hogy jelöltek a Fonogram díjra?
- A jelölést semlegesen fogadtuk. Aki már látott fonogram gálát, tudja, hogy körülbelül mire számíthat, és sajnos még senkit sem hallottam pozitívan nyilatkozni erről az egészről. Annak viszont örültem, hogy végre létrehoztak egy alternatív zenei kategóriát, bár valószínűleg csak azért, mert a szervezők már nem tudtak mit kezdeni a nagy MR2 lázzal. Azt, hogy miért pont minket jelöltek a legjobb ötbe, nem tudom megmondani.

Mennyiben más ez a díj, mint bármelyik?
- Ez a MAHASZ (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége) díja, ami egy patinás szervezet, azonban az elmúlt években más sem tettek, csak azon nyavalyogtak, hogy az emberek illegálisan töltik le a zenéket. (Ahelyett, hogy tárgyaltak volna a torrent, és egyéb fájlcserélő oldlak működtetőivel, a netes piacról.)
Visszatérve a díjhoz: csak azokat a zenekarokat, vagy előadókat lehet nevezni, akiknek az előző évben (2008) jelent meg lemeze. Hogy kit milyen kategóriába –és miért épp abba- sorolnak elég homályos, mert tavaly a 30Y-t rockban jelölték (és a Bikini nyert—khmmm) idén pedig nem kerültek be sem a rockba, sem az alternatívba, holott jelent meg lemezük.
A megfejtés valószínűleg az, hogy a mainstreamnek próbálnak kedvezni, hiszen a tendencia azt mutatja, hogy a „legpiacképesebb” előadó szokta megnyerni a saját kategóriáját.

Akkor sejteni lehet, hogy nem ti nyertek. Ettől függetlenül mennyire számít, hogy fel is léphettek a gálán?
- Ez egy jó reklámfelület, hiszen azok az emberek is láthatnak a tévén keresztül, akik alapvetően nem ilyen stílusban mozognak, másrészt élőben játszhatjuk azt, amit akarunk, most pl. a Kemikáliákat.
A Vad Fruttik érdeke egyértelműen azt kívánja, hogy minél több ember, és emellett a „szakma” is megismerjen minket. Egy ilyen díjátadón elég könnyű ismeretségeket szerezni, meg némi hírverést a zenekar köré.

A mainstream-re visszatérve; van egy díja a gálának, ahol az év dalára lehet szavazni. Feltűnően kevés az előadó a ti kategóriátokból...
- Igen, pontosan négy. A Péterfy Bori, Kaukázus, Magna Cum Laude, és a Zagar. Viszont ott van Csézy vagy a Hooligans, akit rögtön két dallal jelöltek. Miért is?
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a 30 jelöltből kik azok, akik tényleg tömegeket vonzanak (pl. nyári fesztiválokon), mert ott derülne ki igazán, hogy kire kíváncsi a közönség - nem egy sms szavazáson.

De ezt miért tartod rossz dolognak, amikor ők teljesen más piacra dolgoznak?
- Mert közben a szervezők azt mondják, hogy egy szakmai zsűri válogat. Viszont, akkor hogy kerül oda minden évben az Ákos? Persze, legyen ott, de nincs más magyar zenekar, akit jelölni lehetne? És miért mindig ugyanazok a nevek kerülnek be?

Akkor felmerül a kérdés, hogy mi változna, ha nyernétek?
- Ugye? Valószínűleg semmi, beírhatnánk a zenekari biográfiába.

Most, hogy már lement a díjátadó, milyen konklúziókat tudtál levonni?
- Én azt kérdezném meg a szervezőktől, hogyha ez a gála a „zeneszerető” embereknek szólt, akkor hol voltak szerdán azok az együttesek, akiket tényleg tömegek hallgatnak. Gondolok itt pl. Quimbyre, Tankcsapdára.
Kinek készült pontosan ez a műsor? Mert azt hiszem, hogy nem a potenciális zenehallgatóknak. Az erősen kitűnt, hogy a díjkiosztó előzetes tervezését, semmiféle médiaanalízisen alapuló reprezentatív felmérés nem előzte meg (az év dala választáson a Sláger rádió volt a mérce... ennyit az egyenlő esélyekről).
Szerintem jó lenne valahogy tudatosítani a megmondó emberekben, hogy kik azok, akikre tényleg kíváncsiak vagyunk, mielőtt egy ilyenbe belekezdenek.
Ott a Sziget, vagy a VOLT-fesztivál. Ha már sikerült a hangtechnikai szakembereket elhívni, érdemes lett volna belenézni a magyar zenekarok listájába is.
Na meg az, hogy külföldi előadókat díjazunk, ahelyett, hogy felléptetnénk több magyar zenekart…
- Jó napot Kidrokk Úr! Kapott egy díjat Magyarországról.
- Óóó, hogy vártam már, ki is teszem a kredencre...

Ettől függetlenül ti ott voltatok...
- Mi csak azért kerültünk oda, mert volt egy alternatív kategória, és a CLS 2008-ban adta ki a lemezünket.  Ha azt vesszük, hogy a fellépők kb. 70%, teljesen más műfaj, és leginkább azok az emberek, akikkel a sajtó alapvetően is sokat foglalkozik/ott - akkor kérdés: mi hogy kerültünk ide? Ezen az estén a főszereplők egyértelműen ők voltak, mi (alternatív, jazz, világzene) meg az outsiderek.

Akkor ez a bulvár dolog nem működik nálatok?
- Persze, hogy nem. Számunkra a hitelesség a legfontosabb, és ez a bulvárral összeférhetetlen.
Az is fura, amikor a Zséda után fellép a Vad Fruttik, aztán a Mobilmánia, meg az Anti Fitness Club, ezt végignézi Zorán, és Bodrogi Gyuszi bácsi, közvetíti Novodomszky Éva a Híradóból, miközben kint a pultnál  Dopeman és Zimány Linda válaszolgat a riportereknek. Olyan az egész, mint amikor a gulyáslevest összeöntöd a palacsintával, meg a pörkölttel, mert úgyis egy helyre megy. Vannak benne külön-külön értékelhető dolgok, de így összekeverve elég bizarr.

És milyen volt a közönség?
- Szerintem kevesen voltak és nem élvezték a bulit. Úgy tűnt mintha életükben nem jártak volna még koncerten. Kényszeredett volt az egész. Ezt a közönség – kontra hangulat dolgot nagyon nem sikerült megoldani.

Pedig a lehetőségek adottak voltak.
- Igen. Kitűnő fény és hangtechnika, amit a legjobb szakemberek kezeltek, úgyhogy a pénzzel nem lehetett para. Inkább a koncepció volt problémás
Több milliós cuccokon játszanak a fellépők, de a tv-s keverést már nem tudják normálisan megoldani –otthon szinte élvezhetetlen a zene.
LED kivetítők, intelligens lámpák, és ebben a körítésben egy rendőr azt bizonygatja, hogy milyen rossz az, aki zenét tölt le – totális hülyeség. És az egészhez ez a lottóshow hangulat. Következő nyerőszámunk pedig...
Meg kéne nézni egy MTV Europe Music Adwards-t, és egy hasonlót készíteni kicsiben, a mi kis magyar kereteinkkel. Miért nehéz ez?

-gabriella-, Marci