2009. július 12. | Kiss Gábor

Dream Theater: Köszönöm szépen, kapd be!

Július elsején fergeteges koncertet adott az Arénában az amerikai Dream Theater gárdája. James LaBrie-val, az aznap kiváló formát mutató énekessel még a koncert előtt nyílt lehetőségem csevegni.

Üdvözöllek újra Magyarországon, hogy tetszik az Aréna? Nem semmi, hogy ezúttal itt lesz a buli...?
- Igazán király, örülünk neki, hogy van egy kis változás, és nem ott játszunk, ahol eddig mindig! Szóval tényleg felvillanyoz, az új helyszín. Jó kis buli lesz!

Mekkora volt eddig a legnagyobb közönség, akiknek játszottatok?
- Úgy érted, önállóan? Azt hiszem Santiago de Chilében volt, és olyan huszonötezren lehettek.

Beszéljünk egy kicsit az új albumról! Szerinted hol helyezhető el a Black Clouds & Silver Linings a Dream Theater korongok sorában?
- Huh, nem is tudom, nem szeretem rangsorolni a lemezeinket... Mivel új és érdekes, ráadásul a dalait előadni is nagyon szeretjük, talán a sor legtetejére raknám. Ez egy nagyon erőteljes lemez, de ugyanakkor kiegyensúlyozott is, ráadásul zeneileg sokat merít a gyökereinkből! Úgy értem van rajta, egy nagy adag Images, Awake, de Six Degrees meg Scenes is. Ugyanakkor megvan az a fajta zsigeri agresszió is, ami az Awake időkben volt jellemző ránk. Úgy gondolom, hogy az új lemez a zenei összetettségünknek egyfajta tanúsítványa. Sokkal fontosabb viszont, hogy valami olyasmit alkottunk, ami zeneszerzésben, komponálásban is előremutató. Ahogy a stílusunk, a hatásaink össze tudtak olvadni a lemezen, az valami hihetetlenül friss, de ugyanakkor kiegyensúlyozott összképet is mutat.

Egyetértesz azzal, hogy ez a legdrámaibb, a leginkább monumentális lemezetek a Scenes óta?
- Oh köszi, abszolút egyetértünk, király, hogy így gondolod.

Sok rajongó von párhuzamot a két album között... Amúgy szerinted melyik a definitív DT lemez?
- Amelyikkel nemzetközi szinten is sikerült előtérbe kerülnünk, az az Images and Words, gyakorlatilag ennek a lemeznek köszönhetjük a karrierünket. Ha viszont azt nézem, hogy melyik korongba fektettük a legtöbb energiát, melyikkel dolgoztunk a legtöbbet, és melyik fejezi ki leginkább a zenekar lényegét, akkor az a Scenes from a Memory.

Mindig is ti voltatok A Progresszív Metal zenekar. Mit jelent Neked ez a kifejezés?
- A progresszivitás nekem a zenénk komplexitását jelenti, azt, hogy nincsenek határok, hogy szabadon formálhatod olyanná a muzsikádat, amilyenné akarod. Ehhez jön még egyfajta pluszként, hogy a kemény zenét, az agresszív és hangos muzsikát is nagyon szeretjük. Nyilván nem akarunk Pantera, Lamb of God, Slayer vagy épp Iron Maiden lenni, azonban imádjuk ezeket a muzsikákat, és nyilván ezért részét is képezi a dalainknak ez a stílus. Pont ezért nem is lehet a DT csupán progresszív, mert a súlyosság is a részünk, annak is benne kell lennie a dalainkban. Ezért nem csupán progresszív a Dream, hanem Progresszív Metal.

Azt mindenki tudja, hogy Mike rajong ezekért a súlyosabb zenekarokért, de kik a te kedvenceid?
- Metalban? Épp most neveztem meg párat, de nézzük csak…nem egy kifejezetten agresszív banda, de bejön a Circus Maximus, ők nagyon jók, de szeretem a Triviumot is. Aztán lássuk csak, határozottan csípem a Slipknotot is. Sokan gondolják, a maszkok meg a külsőségek miatt, hogy az a zenekar csak egy felfújt blöff, de nagyon szenvedélyesen zenélnek, és a muzsikájuk is igazán tökös. Van még egy csomó kedvencem, talán az ipodomat kéne csekkolnod, haha!

Úgy tűnik, beálltatok a kétévente album, aztán turné, majd koncert cd/dvd ritmusra. Ez a zenekar természetes tempója vagy szerződés köt titeket hozzá?
- Ez abszolút természetes! Megtehetnénk, hogy kihozunk egy lemezt, lenyomjuk a turnét, aztán eltűnünk három évre, de akkor egy csomó fontos momentumot elvesztenénk, egy csomó fontos zene bennünk maradna, amit Dream Theaterként mindenképp fontosnak tartanánk kihozni. Az egyetlen mód, hogy ezt elkerüljük az, ha tartjuk a felpörgetett tempót. Nyilván eljöhet az az idő, amikor szükségünk lesz egy kis szünetre, de hogy mikor, arról egyelőre fogalmam sincs. Most még nagyon érezzük, hogy fontos, amit csinálunk, és az, ahogyan csináljuk. Az új lemezünk például hatodik volt a Billboard listán a múlt héten. Még sosem adtunk el ennyi lemezt ilyen rövid idő alatt, szóval most igazán jól alakulnak a dolgaink. Igen, a rajongóink hihetetlenek, és tényleg nagyon támogatnak minket abban, amit csinálunk, de ugyanakkor még mindig hajt minket a vágy, hogy még több emberrel ismertessük meg a zenénket. Hogy még többen jussanak el hozzánk, hogy azt mondják, nézzük csak meg, kik is ezek, mit is csinálnak, aztán egyszer csak azon kapják magukat, hogy teljesen beszippantottuk őket is. Szóval azt hiszem ez tényleg egy sikeres megközelítése annak, hogy kik is vagyunk, és hogyan is létezünk, mint zenekar.

1 2