2011. január 24. | Anikó

Magashegyi Underground: Cél a közös élmény

A Magashegyi Underground már nem csak a koncertre járók naptárában van aktívan jelen, mert tavaly megjelent első albumuk is, az Ezer Erdő. Így otthon, a lemezről is bármikor elérhetővé váltak a dalok. A zenekar azonban a nagylemez megjelenése után sem állt meg pihenni: a napokban jelenik meg az Ezer Város című kislemez. Bocskor Bíborka mesélt nekünk a lemezekről és a fellépésekről, valamint arról, hogy milyen fontos a zenekar számára, hogy igazi közös élményt hozzanak létre egy-egy koncerten.

Milyen érzés nagylemezzel rendelkező zenekarnak lenni? Hiszen nálatok sokat kellett várni erre az első klasszikus albumra. Mi volt az oka, hogy nem jöttetek ki korábban egy ilyen anyaggal?
- Jó, nagyon jó érzés. De nem egy olyan nagyon különleges dolog a nagylemez, mert nem látható, hogy milyen az, amikor az ember otthon berakja, és azt sem tudhatjuk, hogy hogyan viselkedik annak hallgatása közben. 
A koncertek ezzel szemben a személyes kapcsolat lehetőségét adják, ahol a szemtől szembeni élmény teremtődik meg. Persze, így is érkeznek visszajelzések, főként írott formában, ezek nagy része pozitív, épp ma kaptam egy üzenetet, hogy 13.-ak vagyunk a MAHASZ top 40ben, ez jól meg is lepett. És persze vannak negatív vélemények is, mint például az, ami a ti oldalatokon megjelent, de ezt is lehet szeretni, persze, ha építő jellegű.
Azért jelent most meg, mert most lettünk kész vele. Ezt nem úgy kell érteni, hogy három évig csiszolgattuk ugyanazokat a dalokat, hanem úgy, hogy három évbe telt, amíg közösen egy ilyen hosszabb lélegzetű mondatot – nagylemezt ki tudtunk mondani.

Titeket leginkább koncertező zenekarként lehet ismerni, a második lemezre is annyit kell majd várni, mint az elsőre?
- Az jó, hogy koncertező zenekarként ismer a közönségünk, mert annál rosszabbat el sem tudnék képzelni, hogy sok lemezes és nem koncertező zenekarként ismerjenek, mert van ilyen is. Szóval ennek kifejezetten örülünk!
Szerintem nem kell ilyen sokat várni a második lemezre, beszélgetéseink szerint még idén ki kellene jönni a következő lemeznek, persze, ha a következő nyelv, kommunikációs forma kitalálása, megtanulása nem igényel több időt. Most úgy érezzük, belejöttünk ebbe a játékba, de mindjárt itt a nyár s a sok fesztivál. De ne hivatkozzatok erre az interjúra, ha másként lesz! Mert mi az élet természetességét részesítjük előnyben, amely szerint minden pontosan a maga idejében történik meg.

A napokban jelenik meg egy új kiadványotok, egy kislemez. Mit lehet erről tudni?
- Az Ezer Erdő tükre volt annak, hogy hol szeretnénk élni, az Ezer Város tükre lesz annak, ahol élünk. Tele lesz szösszenetekkel, régi- új dalötletekkel, remixekkel, egy kicsit próbáljuk megmutatni, hogy mennyi forma és hangzás jutott eszünkbe, amíg létrejött ez a közös Ezer erdő.

Ezer Erdő és Ezer Város... hangzásvilágában a kislemez közelebb áll a városi forgatag zúgásához, lüktetéséhez?
- Nem kifejezetten, mert számomra nem így tevődik fel a kérdés. Szerintem az embereknek nincs egységes erdő vagy város képük, ehhez az emberi gondolatvilág, lélek túl színes. Mind a két lemez hagyni szeretné, hogy mindenki a lemez hallgatása közben teremtse meg a saját képét, akár a városról, akár az erdőről és hogy mindenki eldönthesse magában, hogy számára melyik lüktetőbb és zajosabb.

Mostanában több helyen is adtatok akusztikus koncerteket. Más a légkör, fogadtatás egy ilyen koncert esetében?
- Igen, más a légkör, nagyon sajnálom, hogy a klubok nem kapnak elég támogatást annak érdekében, hogy biztosíthassák azt a hangzást, amit a zenészek is és a közönség is annyira szeretne. A klubkoncerteken általában fergeteges a hangulat, köszönet a közönségnek, mert hatalmas szerepük van ebben. A fesztiválok hangulatából idéz az egyik dalunk is. Az akusztikus koncerteken pedig a finomabb színeket is érzékelhetővé tehetjük. De nem csak az akusztikus koncert másabb, mint a többi, hanem minden egyes koncert különbözik egymástól. Pontosan úgy, mint pl. egy-egy találkozás, még akár egy ismerős emberrel is.

Nem áll tőletek távol a rendhagyó megoldások alkalmazása, akár a lemezpromóció kapcsán, akár a közönséggel való kapcsolat kapcsán. Például mikor a lemezbemutatón megleptétek a jelenlevőket azzal, hogy hátulról mentetek fel a színpadra. Mennyire fontos nektek a rajongóitokkal való kapcsolattartás? Számíthatunk a későbbiekben is ilyen extrém megmozdulásokra?
- Számunkra a legfontosabb dolog a kapcsolattartás, de úgy gondolom, hogy sokkal szebb szó a befogadó, mint a rajongó. És persze, folyamatosan gondolkodunk azon, hogy hogyan kerülhetnénk közelebb egymáshoz, mármint előadók és befogadók. Mindennek az a célja, hogy egy közös élmény születhessen. A lemezbemutatón történt dolgot, amit említettél, a pillanat szülte, nem is emlékszem már, hogy melyikünk találta ki, de nagyon jó érzés volt: jobb volt a koncertet ilyen személyesebb kéznyújtással kezdeni, mint ahogy megszoktuk és megszokhatták.

Mik a terveitek 2011-re?
- Ahogy én érzékelem, nekünk nem terveink, hanem álmaink vannak, azokról pedig nem szabad beszélni, nehogy elillanjanak... Az a tervünk, hogy az álmaink megvalósuljanak.


Következő koncertek:
január 22. Kesztölc
január 29. Bp, Klebersberg Kultúrkúria, Ezer Erdő Akusztik, Vendég: Szalai Anesz