A kutya vacsorája

Varga Livius (Quimby, Braindogs, konga, ének) nagymamája szerint a zenélés az "a kutya vacsorája". A nagymamának - főként ismerve a hazai zenei viszonyokat - minden bizonnyal igaza van, ám e kedves megállapítás nem rettenthette el a Quimby ütőhangszeres-mindenes-dumagépét attól, hogy - éppen a nagymama mondása nyomán született fedőnéven - a quimby-s Gerdesits Ferenccel (Quimby, Ludditák, Üllői Úti FUCK, Marlboro Man) saját zenekart hozzon össze 2003 nyarán. Azonban ne használjuk hangsúlyosan a "szólóanyag" kifejezést, ugyanis A Kutya Vacsorája több mint Livius saját produkciója.

Livius és Gerdesits Feri komoly, kipróbált muzsikusokból álló kollektívát toborzott maga köré: a PUF basszusgitárosa, Varga Laca (PUF, Jambalaya, Braindogs, Frenk), a Jambalaya szellemi atyja és frontembere, zongoristája, Nemes Zoltán, a most berobbant és nagyon egyedi Soerri és Poolek alapítója, Kovács Gergely gitárral, programozással és billentyűvel, és a színházi és média pályán mozgó Köles István Junior az ütőhangszerek mögött.

A Kutya Vacsorája nagyszerű élvezet azoknak, akik bírják a színes, ellentétes hangulatokban bővelkedő, stíluskavalkád-jellegű, bogozni- és megélnivaló zenét! A ritmusok felől a hiphop és triphop, a gitárhangok és az elektronika felől a totál experimentália, a Radiohead, a Massive Attack, a poszt-rock, Livius éneke és dumái felől az egyszemélyes humor, a kávéházi stand-up comedy, a hiphop, a ragga, a Quimbyből ismert "liviusos" "sanzonhoz dumálok, történetet mesélek", és a blues. Aztán ha még ez sem elég, akkor nesze neked egy kis soul, egy kis filmzene-hangulat, felbukkannak dzsesszes elemek, míg az egész felett végig ott kísért a vegytiszta rakkendroll és így tovább, és így tovább.