Másik Szoba
Nortyx Audio, Érd, 2010
1. | Dalszöveg: Fehér (Székely Szabolcs) Székely Szabolcs:
Fehér bele fogsz halni most madárka belerepülsz a fáradásba bele a stukkós fényes házba vitrin mögötti csillogásba bele a fehér porcelánra festett madárba repül az ábra vissza magokba kupaknyi tálba bele a kalitka aranyos rácsa alatti kovácsolt kis kupolába tele a tollal kitömött párna beleszakadni a kiszakadásba bele a fénybe bele a táncba fekete frakkos suhogásba feszülő bordó báli ruhába pincérbe csillárba tele a tálca pezsgősüvegbe kidurranásba bele a világra éhesre tárva zokogó lihegő nevető szájba bele a hajnali szereposztásba bele az erkélyek csarnokába bele a minden szárnycsapásra körtáncot járó hurrikánba bele a fába mikor kivágva homlokkal előre bele a sárba rebbenj madárka röpülj madárka ragyogj bele a kipusztulásba annak is mélyén sötét szobába ember az ablakát ahol kitárja öreg és figyel és nevet és várja lobog az éjszaka nincs neki szárnya repülj be repülj be sötét kabátja madárnyi puha meleg zugába |
0:00 |
|
---|---|---|---|
2. | Dalszöveg: Ház bennünk (Haraszti Ágnes) Haraszti Ágnes:
Ház bennünk nevet adtál a postaládámnak egy férfinév lett - egész megnyerő ide a postások meghalni járnak sárga körmük a borítékra nő ezt egy túl hosszú reggelen mondtad a mondat végén kérdőjelekkel de elhangzott-e az a mondat áruld el majd ha menned kell akkorra megnőnek ezek a fák is lesz tükröm minden szobában fel-le járhatsz a recsegő padlón ott maradhatsz már örökre nálam a reggelek nyúlnak mint a köröm öreg leszek úgy kétszáz éves a szépségekkel már nem törődöm de egyre közelebb hajlok az éghez te még akkor is tejszagú leszel a postást várva állsz a hideg kövön várakozó képpel abban a testben amit én választottam egyszer külön belőled kérges kézzel öleltem át de egy reggel majd nem leszek sehol ne költözz el adj nevet mindennek aludj mélyen és rejtőzz el jól |
0:00 |
|
3. | Dalszöveg: Húskocsonya (Lackfi János) Lackfi János:
Húskocsonya Ez az emberi hús kocsonyája Ez a vér amely azt ki be járja Ez a csont amely azt merevíti Az izom ami rohamra telíti Ez a bőr hamu selymes ezüstje Ez zsír mely olaj csak a tűzre Ez a szív mely ökölbe szorulva Noszogatja a húst töri zúzza S a tüdő e lyukas gumilabda Levegőt sziszeg épp a garatra Születik meg a hangja rezegve Buborék raja fut le kezekbe Buborék raja fut le a lábba Ez az agy a neon-csodalámpa Ez az agy a neon-csodalámpa Ez a vér amely azt ki be járja Ez a test aki gép s aki gépész Sose kérdi miért is az épp ész Sosem érzi talán mi a munka Hisz az életet ő sosem unja |
0:00 |
|
4. | Dalszöveg: Liebesgedicht (Karafiáth Orsolya) Karafiáth Orsolya:
Liebesgedicht "Szerelmem, gondoltam, szerelmem vagy te is, bár nem látszol annak és nem úgy viselkedünk." (Ágens) A testen, és a test mélyén, belül egyszerre ért a pillanatnyi pánik. Hogy megmaradjon: nem kellett idő. Nem enged el. És nem tarthat sokáig. Miért kérném, hogy érezzél velem? Kívülről megtanulj? Ugyan, ki kérte? Első érzésre tudtam, s nem riasztott hogy így megyek veled. Ilyen kevésre. A testen és a test mélyén, belül. Gyomorban, méhben, s hátha ott, a szívben. Lesír az arcomról, a könnyeimről. Hogy felnőttem. S hogy mégse úgy. Egészen. Ne érts. Nekem se jó, hogy értelek. Az arcomat nézd. Így próbálj szeretni. Egészséges vagyok és átlagos. Így gondolj rám. A választásod - ennyi. A testen, és a test mélyén, belül redők meg árkok, pár fáradt szövet. Még összetartanak. Engem. Veled. Honnan tudnád, miért is élvezed. Így tartalak, tapinthatóan, épen. Fel sem fogod. Nem tőled létezik. Nem ér hozzád, milyen boldog vagyok. Nem érint meg, hogy boldogság ez is. |
0:00 |
|
5. | Dalszöveg: Szilveszter (Tóth Krisztina) Tóth Krisztina:
Szilveszter Hát elkergettem ezt az évet is, hónak öltözve most megy éppen el. Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt, de minden rendben mégis: létezel, képzelt és fogható helyek határán ott egy másik este, és most, hogy gondolatban néztelek, csupa idegent láttam benne, de én is, ha a táskám kipakolnám, csupa idegen holmi volna: zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány, egyáltalán, felismernél-e róla? Mondanád-e cipőmről kapásból, hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy fogasra akasztott kabátból, vagy még előbb, még mielőtt belépek? Mintha tükörből nézném a szobát: milyen tágas és ismerős idegenség, nem lévő másik életem - át kéne aludni ezt az estéT Aludnom kéne súlyos évekig. Merülj, merülj, ne juss eszembe, hogyha a nevem kérdezik, ne gondoljak a te nevedre. |
0:00 |
|
6. | Dalszöveg: Át meg át jár (Soós Gábor) Soós Gábor: Át meg átjár Át meg átjár, hogy a szád szélén nyál. Feladva vagy elvesztve hatalom. Arcodon minta, kivájt táj. Némán kerülget egy ördög. Betakarom tested, édesdeden alszol. Nincs már erőnk, aki bújt, azt az, aki nem, nézi, ajkán mosoly és fény. Kincstár a test, amit őrizni szivesen. Mert kezemben van a kulcs, és vérbő szavakra bukó angyali alak álmodik kincset elérő kérő- je arca elé kulcslyukat. A nap megjön, és már csak a vágyak súlyát hiszem magaménak, csak agyamon érzem alvadva az élet sóját. Maradt veled egy-két feladatom. Duzzadó erek, lüktető halánték. Kávé a gázon, felébredsz, még meleg. Nincs ilyen szép, talán csak a halál még: ma még eléd, holnap feléd térdelek. |
0:00 |
|
7. | Dalszöveg: A szeretet szabályai (Falcsik Mari) Falcsik Mari: A szeretet szabályai Ne dédelgesd akit vertek Sose ringasd inkább verd meg Hogy a sorsra ráismerjen: Vernek megint – rendben minden Add a durvát – úgy csald vissza Kevesenkint napról napra Úgy fordítsd meg szépen lassan Máskülönben beleroppan Készülj hogy a kínt megosszad: Minél jobb lesz annál rosszabb Maradj állva ne kerüld ki Míg tanul majd visszaütni Tükre tükre mondd meg néki: Mást lát hogyha másképp nézi Bárha képen köpne téged Szokva azt a vágyott képet Hogyha végül nemhiába S minden szépen összeállna: Kész a ház terítve asztal Jaj ne hidd hogy ott marasztal |
0:00 |
|
8. | Dalszöveg: Se víz se szél (Szabó T. Anna) Szabó T. Anna: Se víz se szél Mezítlen talppal meghalok Kovász, sáska, csont, puszta kő Kiszáradt csigaház vagyok Már harminc napja nincs eső Kőtörmelék, törött cserép Mezítlen talppal meghalok Halnék bele, halnék beléd Szolgád vagyok, szolgád vagyok Csak út, csak menni felfelé A menny hosszában széthasad A fény elé, a fény felé És mozdulatlan állanak Távozz gonosz, távozz gonosz A kövön vörösbor csorog Szétgurult almák, friss gyümölcs Mezítlen talppal meghalok Uram, mutasd meg trónusod Mutasd meg égi fényességed Valaki néz, valaki néz Egyetlen szem és csontig éget A sáskaszárnyú angyalok Egy halfej üveges szeme Valaki néz, valaki néz Mintha egy trónus fénylene Szárnya, pikkelye, szőre van Sáskakarom és kecskeláb Egy száj tátogat hangtalan Asszonyi mellek, ne tovább Ne hagyd uram, ne hagyd uram Egy csigaháznak szárnya nő Egy kettévágott csecsemő Egy fényes kard zuhan, zuhan |
0:00 |
|
9. | Dalszöveg: Tévtavasz (Mátay Kata) Mátay Kata: Tévtavasz
Írtak erről már sokan én csak állok és ha van szerencse, márpedig kéne már akad talán ha más talál lesz nekem is majd víg öröm csütörtökön vagy péntökön így szól a nóta sej hajaj készülhetsz most már macskajaj miről dalolsz, azt nem tudom táguló térben dúdolom kilenc napja, vagy egy hete nem ettem mást, csak félteke volna testem egy glóbuszon enyém volna a tériszony meghülyültem ez nem vitás, mi van velem, találgatás hogy mi ez, ha az, vagy amaz, mi az, mi lenne más? Csak tévtavasz. |
0:00 |
|
10. | Dalszöveg: A próbálgatás balladája (Székely Szabolcs) Székely Szabolcs:
A próbálgatás balladája Szív- és ésszerű volna most Szeretni tudni bárki mást Ez a dal is mint egy tengerész Próbálgatja az indulást Amíg a partnak integetne Helyet cserél az ott s az itt De már a nyílt vizekre tartva Kibontja horizontjait Szív- és ésszerű volna most Szeretni tudni bárki mást Ez a dal is mint egy óramű Próbálgatja a kattogást De véletlen csak hogyha pontos Pontatlansága tervezett Rafinált szívritmuszavar Benned lüktet és nem neked Szív- és ésszerű volna most Szeretni tudni bárki mást Ez a dal is mint egy terhes asszony Próbálgatja a fáradást De ki várandós önmagával Egyszerre magzat anyaöl Mindenórás gyermekével Saját kezében sírna föl Szív- és ésszerű volna most Szeretni tudni bárki mást Ez a dal is mint egy kisgyerek Próbálgatja a meghalást A kéz bár gyengéden pofozza Hogy meg ne halj most nem szabad Pedig csak azt mutatja bízik Benned hogy te add meg magad Hercegnőm nekem megbocsáss A dal félszívű féleszű Szeretni tudjon bárki más Az volna szív- és ésszerű |
0:00 |
|
11. | Dalszöveg: Egy apa kenyere (Haraszti Ágnes) Haraszti Ágnes:
Egy apa kenyere Töltsd belém puha morajlásod Gyerekeink hogyha majd lesznek Légy te a kenyér égett héja Amit az ebédhez megesznek Nagyra nő a lány zománcfehér Húsából kinő apja arca Nem lesz mese amit szeretne Ritkán lesz rendes cipő rajta Fiad fából lesz vízre teszem Szeretni fogod ahogy ringva Elmosódik faragott szívén A kezedről rászáradt tinta Töltsd belém tépd fel a körmeim És minden fehérje helyett ez Legyen páncélom és tartalmam Rám borított rossz nedves lemez Engem átmosva légy csatorna Amin át fülembe szivárogsz Onnan árassz el árkaimban Simul és kopik majd a káosz Mégsem alszol ma éjjel látom Úgy nyeled ezt a sötétséget Hogy az éltető gépezettől Csak alig-alig látlak téged Töltsd hát fel ordítom vajúdva Fafiad fehér lányod élet Hogyan akarsz vízre fordulni Kenyerükbe csontod hogy éghet Kezed lágy műanyag tölcsérét Szívhez emeli morajlásod Nem tudod még mit adhatsz nekem Mindaddig amíg bele nem vágod Átfut mosott képem a szobán Most már csak egy mondat van hátra Teremtsen az teremthetetlent Aki tudja hiába várja Beletörött morajlásodból Gyerekeink mintát így vesznek Kenyered égett héját falva Az ebéddel együtt megesznek |
0:00 |
|
12. | Dalszöveg: A másik szoba (Szolcsányi Ákos) Szolcsányi Ákos:
A másik szoba Ingemet a székre tenném, Majd, a másik szoba nyelvén, Gázlángjától lopva hangot, Mint betörő, ha a rablott Holmit szemlesütve menti Asszonyának, ott, a benti, Teljes csöndben bevallanám, Szavam, ha hozzáérsz: csalán Hogy bocsásd meg, ha elnyeli Mondandód, mint egy reggeli Nyugalmát a kilöttyintett Kávé, a bosszús tekintet – Ezt addig mondanám neked, Míg elnémít az ujjbegyed, S ha kialudna a lámpa – A szobában Ő sem látna. Utána átölelnélek, Mint vizet a pohár, Kockát az élek, Míg hajnaltájban a villamos Álmomból szót, érzést legyalul; Míg el nem keveredsz bennem, mint Fiókban a kulcsa, legalul |
0:00 |
|
13. | Dalszöveg: Eszméletvesztés (Ijjas Tamás) Ijjas Tamás:
Eszméletvesztés (Húsról hessenti a legyet) (a költő, s tollal pök dalába) (petéket, hogy a hegyeket) (mozdítsa el ezernyi lárva,) (mivel nem várnak már csodára) (- hitetlenek az emberek.) (S majd húst is ad nekik kirántva:) (önnönmagát, hogy egyenek.) ((Én azt akarom: egyetek.)) ((Költöm a pénzt nektek zabára,)) ((de tojtok énrám gyerekek,)) ((s mondjátok, unjátok halálra)) ((a sóskát, spenótot; s hiába)) ((már a szerelmes levelet)) ((is. Elég most már! Mars az ágyba!)) ((Reggelitek megmérgezem.)) (((A vers most alma, mérgezett.))) (((Gonosz boszorka tömte számba.))) (((Elmajszolgatom a végzetet,))) (((s a képzelet beton falára))) (((grafittizem: szívembe dárda))) (((repült. (Avíttas érzelem.)))) (((S az önsajnálat szép lakája))) (((-ként a halált is csak képzelem.))) ((((majd már semmit se képzelek)))) ((((tévém tanít erotikára)))) ((((én mindentől elélvezek)))) ((((mi kéken pislog a magányra)))) ((((s elsüllyedek az óceánba)))) ((((amíg fotelbe süppedek)))) ((((de sajna élni mostanában)))) ((((csak távírányítva lehet)))) |
0:00 |
1. | Nyugalom | 0:00 |
---|