Shop

Ajánld e-mailben

3290 zenekar 12017 letölthető zene

Rovatok

Archívum

Hirdetés

Lemezkritika

2011. november 14. | Bertoni

Ez így szupernehéz - SuperHeavy

Superheavy: SuperHeavy | Szeptember végén jelent meg hivatalosan a SuperHeavy együttes azonos című albuma. A fogadtatásról nem sok hírt lehet hallani/olvasni, pedig már három hete fogyaszthatják a zenekedvelő ínyencek. Mire véljük ezt a pangást?

Mick Jagger, Dave Stewart, Joss Stone, Damian Marley és A.R. Rahman nyilvánvalóan különböző kultúrákat és stílusokat képviselnek, ami minden igyekezet ellenére meglátszik az albumon is. Volt aki azt írja, összeálltak öten, csináltak valamit, de csapatként nem tudnak igazán működni. Ebben egyetérthetünk velük – ez a lemez mindenkinek szól és senkinek, mind az öten benne vannak, de egyikük profiljába sem illik. Szuper nehéz bármit is megfogalmazni róla. Az ember hallgatja, és nem gondol semmire. Akárkivel beszéltem erről, hasonló a vélemény: rosszat nem akar mondani, jót meg nem lehet. Az értékelések is általában közepesnek veszik. Annyira megfoghatatlan, hiányzik egy tiszta koncepció. Nekem az sem tűnt volna fel, ha az egészet szanszikritül éneklik…

A reklámarcként funkcionáló Jaggert észre sem lehet venni a zenei részben, mintha őt csak plakátnak használták volna. Valahol azt nyilatkozták, természetesen jön az együtt „jammelés” – ez beigazolódott: a profizmus nem érződik különösen a számokon, inkább olyan, mintha leülnének együtt játszani, jól érezni magukat, aztán lesz, ami lesz. De hogy ez mennyire tetszik másoknak, az kérdés marad. A legelső dal rögtön rávilágít az egész albumot átható tényezőre: valami egészen röhejes angol akcentust tudnak produkálni, és a legjobb, hogy ez a saját nevüket is érinti (spanyolosan a superheavy-ből superevi lett). Emiatt számomra a többi dalszöveg is nehezen érthető, a mondanivalót nélkülöző lett. Persze nem egyszerű eldönteni, hogy egy nemzetközinek szánt együttes mégis milyen nyelven énekeljen, de talán a tiszta angol jobb választás lett volna, mint a spanglish vagy a szanszkrit, bár utóbbit legalább az égvilágon senki nem érti…

A keleties hangzás és sejtelmesség csak az első néhány számra jellemző, utána visszatérnek a jól bevált nyugati kultúrákhoz. A dalok hossza már-már elviselhetetlen (nem az 5 perces zenékhez vagyunk szokva), és talán valóban a Miracle Worker volt a legvállalhatóbb, amit már korábban be is mutattak. Az Energy egész lendületes, de sláger nem hiszem, hogy lehet belőle, hiszen a refrént is többen éneklik, és valahogy mintha nem lenne értelme. Sokszor a „we”(mi)-ről énekelnek, amivel elég nehéz hallgatóként azonosulni, de a többi zenész számára megnyugtató hír, hogy láthatóan nem az eladási listák élére készültek (bár néhány európai országban ideiglenesen bekerültek a legjobb 10-be).

A One day one night-tal a fő probléma az énekhang nyekergése és a kellemes aláfestés közti kontraszt. A Never gonna change-ben semmi egyedit nem találtam – az unalomnak semmilyen új színét nem fedeztem fel hallgatása közben. A Rock me gently címén eleve jót lehet nevetni: szerintem a rock lényege, hogy nem „gently”, amire bizonyára ők is rájöttek, mert a következő szám (I can’t take it no more) már pörgősebb. Az I don’t mind-on érződik leginkább, hogy nem tudnak egységként funkcionálni öten, hiszen ezt nyilvánvalóan Stone hangjára írták.

Reméljük, hogy igazuk van a záró dallal (World keeps turning) és legközelebb valami más felé fordul a világ.

Bertoni

MyMusic értékelés: 4/10

SuperHeavy: SuperHeavy (Universal, 2011)

Tracklista

1. Superheavy

2. Unbelievable

3. Miracle Worker

4. Energy

5. Satyameva Jayathe

6. One Day One Night

7. Never Gonna Change

8. Beautiful People

9. Rock Me Gently

10. I Can't Take It No More

11. I Don't Mind

12. World Keeps Turning

cimkék
- 2011, A.R. Rahman, Damian Marley, dave stewart, joss stone, lemezkritika, Mick Jagger, SuperHeavy, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. június 14.

Korrekt, de kiszámítható - Megadeth

Megadeth Super Collider | Idén 30 éves a banda, az ünnepléshez pedig egyértelműen hozzá tartozik, hogy egy új kiadvánnyal kell megörvendeztetni a rajongókat. A Los Angeles-i négyes ezt a 14. stúdióalbum, a Super Collider megírásában látta. Vajon a rajongók is osztozni fognak a boldogságban? Tovább

2013. június 13.

A meditációs albumok kérdése - Laár András

Laár András - Tündértantra 2 | A 2009-es első rész sikerein felbuzdulva Laár András elkészítette az újabb meditációs albumnak szánt Tündértantra második részét, amelyhez ugyan le kell menni alfába, de ott meg már nem működnek az agytekervények, szóval túl sok okosat nehéz lenne róla írni. Tovább

2013. június 6.

Az év lemeze? Paramore

Paramore: Paramore | A negyedik lemezét egy komoly létszámcsökkentés után készítette el Hayley, Taylor és Jeremy, amely legalább annyira jót tett a banda zenéjének, mint amennyire rosszat. Bár, ha jobban belegondolok, napok óta hallgatom, és nem tudom megunni... szóval inkább jobbat. Tovább

2013. június 2.

Önkoppintásból ötös - 30 Seconds To Mars

30 Seconds to Mars - Love Lust Faith and Dreams | A Jared Leto és barátai című táncegyüttes 4 év után jelentkezett új albummal, amely teljesen váratlanul és szinte hihetetlen módon a legutóbbi (és egyben legsikeresebb) This is War nyomdokain halad a világhír felé. Kérdem én: kértünk mi repetát? Tovább

2013. május 28.

Elviszik-e a hátukon? The Trousers

The Trousers: Freakbeat | A bemutatkozásukban magukat a ’60-’70-es évek zenei hagyományának örököseiként megjelölő The Trousers legújabb lemeze olyan értékeket rejteget, amilyeneket én magam már régen hallottam nemcsak magyar, de külföldi zenekaroktól is. Elviszik-e a hátukon ezek az értékek a teljes korongot? Tovább